Sok kritika és rosszalló vélemény ellenére a magát autonómnak  tartó legnagyobb közjogi méltóságunk, egyben a törvényesség legfőbb őre, a választási kampány idején nem látott okot a beavatkozásra  verbálisan. Az utolsó pillanatban mégis megszólalt. A beszédaktus-elméletnek nevezett  nyelvészeti ágazat alaptételének értelmében - miszerint bizonyos esetekben a szó is tett -  vizsgáljuk meg tüzetesen  az általa mondottakat!

Április 8-án, szombaton 12:13-kor több médium közvetítette a választópolgárokhoz intézett szózatát, amelyben arra kérte őket, éljenek alkotmányos jogukkal. Eddig rendben. Amikor azonban elhangzott az interneten betűhíven is olvasható következő kitétele: "A választások alkalmat adnak arra, ritka alkalmat, hogy ítéletet mondjunk a kormány fölött, a kormánypártok munkájáról, arról, hogy ellátta-e alkotmányos feladatát az ellenzék.", akkor az ember felkapja a fejét. A szóbeli fogalmazás sutaságát figyelmen kívül hagyva (...fölött, ... ról) az általam kiemelt  határozott névelő érdemel figyelmet. Ez a logikai jelentést hordozó viszonyszó határozottságot, ismertséget jelöl.... A szövegben visszautal a korábban szerzett ismeretekre, a tudáskeretre..." (Nyelvi fogalmak kisszótára, szerk.: Tolcsvai Nagy Gábor, Korona Kiadó, Bp., 2000, 161-162. l.). Az idézettek szerint az ominózus mondat a határozott névelőknek köszönhetően közös előismereteink, kijelölt tudáskeretünk, a fejünkben meglévő forgatókönyv szerint a jelenleg funkcionáló kormányra, az MSZP-SZDSZ kormánykoalícióra, illetve ellenzékre utal. (Róluk kell ítéletet mondani!) Eszerint a kampánycsend megsértése a legmagasabb helyen a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt történt - mégha nem szándékosan is... (Mindez elkerülhető lett volna, ha a mondatnyitó szólam többes számú formuláját (A választások alkalmat adnak...) határozott névelő nélkül folytatja szintén többes számban (kormányok fölött...) Konkretizálás helyett  általánosításra javasolható lett volna: a mindenkori kormány, bármely kormány-féle közelítés is. /V.ö.: Tantervi követelmény: magyar nyelv és irodalom, ált. iskola 6. osztály)

Ehhez a közjogi méltósággal össze nem egyeztethető elfogultsággyanús szózathoz azt a - választások estéjén elmondott - nyúlfarknyi szöveget kell hozzárendelni, amely szűkszavú köszönetet ugyan  tartalmazott, de a működő demokrácia kiváltotta örömről nem ejtett szót, gratulációt pedig még utalásszerűen sem fogalmazott meg. Ezt a gesztust pedig méltán elvárhatta volna, el is várta a választók többsége!