A Lajtán túl új világ, új kultúra kezdődik. A valamikor annyira áhított SZÉPSÉG, GAZDAGSÁG földje. A valamikor annyira irigyelt  NYUGAT kapuja. A ma megközelíteni próbált MINTA.

Mindenre nyitottan "nyaraltunk" két hétig Stájerországban. Megragadott a természet szépsége, az égbe nyúló fenyők, a rohanó patakok, a 64 méteres vízesés, a kövér legelők és a számtalan gondozott, színes virág. Ez utóbbit nem mindig ültetik ki a földbe, hanem esztétikus edényekbe, természetes anyagból, többnyire fából   készült tartókba teszik. A kerteket sok helyen kőtörpék és kék libák, kacsák    is "lakják" - ízlés kérdése ennek megítélése. Egy azonban biztos: gondos törődés állította, ültette őket oda. Egyébként falun, városon egyaránt  sokkal közelebb élnek a természethez, mint mifelénk. Nem dobnak el szemetet, nem halmoznak fel hulladékot sem a kapun belül, sem a többnyire élősövény jelentette kerítésen kívül. A legelőkről és az istállókból a trágya visszakerül a földekre, a szénát nemcsak összegyűjtik, hanem a bálákat műanyaggal be is csomagolják. Erdőirtás után a terepet azonnal elrendezik, a gallyakat és a gyökereket összegyűjtik, hasznosítják. Nincs ház, melynek udvarán ne állna több évi tüzelésre elegendő felvágott fa az eső, hó elől védve. A közterek rendje, tisztasága ugyanolyan, mint a  saját tulajdoné. Nem csoda, ha a szorgalmas emberek nyugodtak és barátságosak is. Mosolyogva előre köszönnek, szívesen útba igazítanak, beszélgetnek az idegennel, ha az megszólítja őket.

Barangoltunk sokfelé. A boltok kínálatát kishazánkban sokan ismerik, erről nem kell szólni. Élvezettel kerestünk föl kisebb-nagyobb éttermeket, helyileg főzött specialitást  kínáló sörözőket. A mi torkos csütörtökjeinkhez hasonló kezdeményezéssel találkoztunk ugyancsak csütörtökön az egyik kisvárosban, ahol ezen a napon mindenféle szelet (Schnizel) körettel együtt nem egészen öt euróba kerül. Másutt az ebédelni betérő megsimogathatja a  tulajdonos három lámáját, Carlost, Attilát és Rubent. A pocakra-csípőre kilókat rakó kiszolgálás után pedig kimehet a vendég egy kicsit golfozni a pályára. És hívogatók, bár nem hivalkodók a múzeumok: a világ számos csodáját bemutató kristálymúzeum, ahol a szél és a víz alkotta szépségek mellett emberi kezek eredményei is láthatók: használati tárgyak, ékszerek. A famúzeumban minden fából készült, egyébként a fafeldolgozás az egyik legfontosabb iparág errefelé. Nem csoda, hogy éppen itt található Európa legnagyobb teherbírású fahídja, amelyen járművek hajthatnak keresztül. Látogatható hatalmas akvárium, vivárium, tele vízi állatokkal és persze vadaspark. A klagenfurti Minimundus a világ sok csodálatos építményének  lekicsinyített másával várja a látogatót (ahogy Pesten Vajdahunyad vára vagy a jáki templom!). Jó állapotban vannak az értékes műemléki templomok, istentiszteletre, elmélyülésre, imádkozásra, régi mesterek munkáinak megismerésére egyaránt alkalmasak. Különösen megható volt a pannonhalmi apátsággal egyidős bencés kolostorba és templomba betérni, ahol a karzatról gyönyörű Miserere hangzott, mint annak idején lehetett... Egyik vasárnap első áldozáson vettünk részt. Nem volt kismennyasszonyos divatbemutató, mert minden gyerek (nem saját!) egyforma kámzsát viselt, meghatott anyukája vagy apukája mellett állva. A szertartás után puritán megvendégelés következett: szeletelt barnakenyér és egy pohár üdítő, felnőtteknek bor. Biztonságot árasztott a meglátogatott iskola is. Igazgatója nem csodálkozott jöttünkön, szívesen válaszolt kérdéseinkre, de az idegenvezetésre csak kicsöngetés után kerülhetett sor. A földszinten lévő ruhatárban tárolják a kabátokat, cipőket. A szőnyegpadlóval borított folyosókon, osztálytermekben a gyerekek papucsot, váltócipőt viselnek. A padok nem egymás mögött sorakoznak, hanem a falak mellett, így középen megfelelő tér van a különböző foglalkozásokhoz. A tanórák ott is 45 percesek, de közben a kicsik kérés nélkül kiszaladhatnak. Az iskolában csak délelőtt folyik a tanítás, mindenki otthon ebédel, a délutánja szabad.

Stájerországban fontosak a hagyományok, az ünnepek. Krisztus mennybemenetele például munkaszüneti nap. A vadászok jeles napján összejönnek, együtt ünnepelnek. Fúvószenekaraik, színjátszóik, népi táncosaik rendszeresen próbálnak, mindig készülnek valamire. Az asszonyok, lányok még ma is hordják jellegzetes dirndl(i) ruháikat. De szomszédainknál sem fonják kolbászból a kerítést! Mindenért megharcolnak, minden fillért megbecsülnek, ha lehet, egyből kettőt csinálnak. Az Alpok lejtőin kevés a munka, a férfiak ingáznak, az asszonyok csaknem teljesen önellátók. Igen jelentős az idegenforgalommal, vendéglátással foglalkozók száma. Egy idős néni elmondta, hogy havi kétszáz eurós nyugdíját zoknikötéssel és egyebekkel pótolja. (Egy komolyabb fodrász szolgáltatás 59 Eu!) Munkakultúrájuk, precizitásuk ámulatba ejtő. Egy nagyobb építkezés kezdetének lehettünk a tanúi. Fölvonult néhány erős célgép, alig pár ember és pillanatok alatt megváltozott minden. A vállalkozó időben odatelepítette a szükséges áramforrást, felvonulási épületeket, szeméttárolót, anyagot, eszközt. A munkások a legszükségesebb mértékben törték föl a járdát, de a csövek lefektetése után haladéktalanul betemették a lyukat, elegyengették a terepet, lesöpörték a szemetet. Így is lehet...

Szép volt Stájerország, élményekben gazdag a nyaralás. Újra itthon lenni, itt élni azonban még annál is nagyobb ajándéka a sorsnak!