Utazni, különböző okokból helyet változtatni, alkalmanként vagy rendszeresen igénybe venni már-már elviselhetetlenül piszkos, büdös vonatokat, azaz tömegközlekedni kényszer és állampolgári jog - írtam valamivel korábban ugyanitt. A dolog önbeteljesítő jóslattá vált: dinamikus ifjú miniszterünk, Kóka orvosdoktor úr, aki egyébiránt mindenféle szakmának felkent apostola, most a gazdaságossági/gazdaságtalansági realitásokat hangsúlyozva, indulásként huszonnyolc személyszállító szárnyvonat, köztük a Komló - Bakóca közti leépítése mellett érvel. Jóllehet hangsúlyozza: a  megszüntetendő járatok szerepét autóbuszok veszik át.

Tulajdonképpen mindez egyszerű, logikus. Szinte érthetetlen, miért nem jöttek rá erre a pofonegyszerű megoldásra akár J. Watt úr idejében. (Ja, akkor még nem volt robbanómotorral működtetett autóbusz!) A témában egyre több közlemény olvasható, egyre több nyilatkozat hallható. Az egyik szerint a taxi olcsóbb, mint a csak kevesek által igénybe vett vonat. Igaz, de kinek? Az ingyen utazó idős nyugdíjasnak vagy az önálló keresettel nem rendelkező diáknak aligha! A másik szerint a drága vonatszerelvény és személyzete  (+ vezetőség, háttér apparátus, logisztika, pályafenntartás stb.) helyett az utazni kívánó egyszerűen bepötyögi mobiltelefonjába a legközelebbi személyszállító kisbusz sofőrjének a számát és beszól, hogy álljon ki, mert hamarosan indulnia kell a közeli városba, ahol van patika (szakorvos, okmányiroda, miegyéb vagy éppen ott és akkor ballag (esküszik, költözik stb.) a nagyobbik (kisebbik, középső) unoka. Szóval ez is egyszerű (l. fentebb). Annak, aki elgondolja, de nem annak, akiről kigondolták... S mivel érvelnek a dolgot ellenzők? Hogy a potenciális utas kénytelen lesz a háromszázforintos benzinnnel megtankolt autóján döcögni talán soha fel nem újított, télen a hótól meg nem takarított utakon. Bizony ez is megfontolandó szempont. Végezetül már csak az a néhány milliócska magyar állampolgár marad, akinek autója sincs, pénze sincs és egyéb lehetőség híján nem tud majd eljutni kórházi kezelésre, bírósági tárgyalásra, szülői értekezletre, közeli hozzátartozó temetésére.

Erről jut eszembe egy közelmúltban hallott vicc: "Ha lenne szalonnánk, süthetnénk szalonnás tojást. De nincsen tojásunk." Enni (v.ö.: utazni) azonban most, most is kell, nem csupán a ködös jövőben!  És közlekedni annak is kell(ene), akinek nem áll rendelkezésére sem drága állami autó sofőrrel, sem még drágább magánrepülőgép "tankolninemprobléma" márkájú briftasnisval együtt!