2006. augusztus 20-án a fővárosan hatalmas vihar tombolt, fák, háztetők, oszlopok darabjai, leszakadt villanyhuzalok potyogtak, eső szakadt, a tűzijáték immár fölöslegessé és veszélyessé vált kellékei szóródtak szerteszét. Utcahosszat rohanó menekülők, egymást keresve kiabáló hozzátartozók, sebesültek, Dunába borult csónakok, vétlen áldozatok.  Emberek, akik csak ünnepelni akartak, akik mindössze meg szerették volna csodálni a látnivalókat....

A természet kiszámíthatatlan, a meteorológusok által jelzett orkán óriási erővel és gyorsasággal tarolt. Az átélők szerint kivédhetetlenül, elkerülhetelenül, páni félelmet keltve. Jóllehet a mentők, a tűzoltók, a rendőrök és persze az orvosok, ápolók szinte pillanatok alatt a helyükön termettek és tették a dolgukat. Gyakran az elvárhatónál és a lehetségesnél is többet. Aki tudott, életösztöne parancsára menekült, amerre látott. De jaj, sok szálloda nem engedte átázott cipőkkel, véres végtagokkal  bepiszkítani drága szőnyegeit, bútorait! Lelke rajta, tulajdonosának egyszer majd el kell számolnia legalább a lelkiismeretével! De a Bazilikát, amely az előre meghirdetett imaévben (is)  körmenetre  szólította híveit, vajon  kinyitották-e a keresztényi irgalom és a felebaráti szeretet nevéven a menedéket itt keresők előtt? És az ugyanolyan magasra épített Parlament vajon hány embert, hány állampolgárt fogadott be patinás falai közé? Valamennyiünk pénzéből fenntartott  középületeink zárt ajtajai elől hányan  kényszerültek másfelé fordulni, ugyancsak kilátástalanul? Mivégre szervezett a MÁV erre az alkalomra félárú utakat, ha a peronjaira se lehet ezután bemenni jegy nélkül,  az egyik híradó tudósítása szerint akkor se, ha a nem utazó unoka a nagymama nehéz poggyászát cipeli? Milyen az a világ, ahol a bajba jutott mindenütt süket fülekre lel, bezárt  kapukba ütközik? Közel sem emberformájú, megközelítőleg sem emberléptékű!

És most, amikor a hatalom oly eltökélten keresi a felelősöket, akkor a zöld, tehát éretlen, humán fogyasztásra alkalmatlan egészségügyi programban foglaltak közül nem  gondolja megváltoztatandónak a mentők létszámának csökkentését, az OEP gyógyszerkiadásának drasztikus lefaragását,  a vizit- és ágydíjak bevezetésére vonatkozó terveit? A gazdasági tárcával együtt a kormány a legkiszolgáltatottabbakra tekintettel valóban szükségesnek véli vasúti járatok leállítását, mindenféle megszorításokat és azok valamennyi következményét? Mikor értik meg bélelt zsebű politikus asszonyaink és uraink, hogy a XXI. század emberének nem cirkusz kell (ingyen sem!), hanem kenyér és biztonság minden körülmények között! Sőt egyik alkotmányjogászunk szerint immár kártérítés is! Még pedig minél előbb! A Budapestre csábításért, a népszórakoztatás ígéretével való  félrevezetésért,  továbbá  az egészséghez, a testi-lelki épséghez, nem utolsó sorban az élethez való elemi jog megsértése miatt!