Készítem a csokrot, gyújtom a mécsest, emlékezem. Halottak napján az élők üzennek földi dolgokról azoknak, akik már egy másik dimenzióban vannak. Hiszem, hogy ott vannak és várnak. Várnak és befogadnak, mert csak  velük együtt kerek a világ. ha nem ideát, hát odaát...

Sokasodnak a sírok, amelyekhez már magától is odatalál a lábam. A fények fáradhatatlanul festik sárga-pirosra apró köreiket, a virágok őszi színekkel idézik mindazt, ami volt s ami lehetett volna még. Látom, hallom őket. De már nem sírok, mint régen, amikor friss volt még a seb. Ma már bölcsebb vagyok, hisz közeledem hozzájuk. Káron ladikján talán nem is lesz nehéz átkelni. De mi lesz azután? - firtatnám. De tudom, hogy nem lehet a nagy titkot idő előtt megfejteni. Jól van így, az örök körforgás a természet tiszta törvénye, mely alól nincs kivétel.

Szépet, jót, bölcset, igazat kaptam tőlük. Szavaik, intelmeik és főleg példájuk nélkül sokkal nehezebb lett volna. Megnyugtat, hogy nem lettem hozzájuk hűtlen, nem hiába tanítgattak, nem hiába szeretgettek, nem hiába fogták a kezem, amíg csak lehetett. Bizony, nem sokáig lehetett! Elmentek, egyesek elégtek, gyilkos kémények füstjévé lettek. Szerencsémre mindenkiből maradt egy simogatás, egy jó szó, egy mosoly, egy tanács. A nagymama azt mondta, hogy nem kell víz a gombóc tésztájába, édesanyám azt, hogy mindent ki kell vasalni, és  megtanította, hogyan kell a semmi jövedelmet százfelé osztani. Apu a tudás hatalmát és az igazságot kereste, nem rajta múlt, hogy nem mindig sikerült megtalálnia. Amikor nem volt elég önbizalmam, ki más mondta volna, ha nem ő, hogy nem baj, ha nem dalolom tisztán a cé-t, ha nem sikerül a hátrabukfenc, de földrajzból szeretem-nem szeretem, csak az ötös fogadható el. Ahogy egyetlen mondatával eligazított, mikor a XX. századi tájlíráról kellett pályamunkát írni, mondván: ma már nem az a kérdés, milyen a magyar táj, hanem az, hogy kié a föld. Erre keresd a nagyok válaszát, akkor megtalálod a magadét is. És így lett.

Köszönök mindent. Hiszen tudom, ha mozdulok, ők ölelik egymást. Nyugodjanak békében!.