Különleges vetélkedőn vettek részt általános iskolások csapatai a Sétáló Ki Mit Tud elnevezésű versenyen. A szervező Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai nagy ügyszeretettel  állították össze az útvonalat. A gyerekek a múzeumtól a városszépítő egyesületen át a szolgálati helyiségekig bebarangolták a várost. Minden állomáshelyen érdekes kérdéseket kellett megválaszolniuk, 
                               feladatokat  megoldaniuk.

Ezúttal nem nevezem meg a díjazott csapatokat, csak jelzem, hogy két komlói és egy vidéki kapott helyezést. Ezúttal az sem érdekes, a kísérő osztályfőnökök milyen "féltékenyek" voltak egymásra. Nem, mert mindez csupán a játék velejárója. Arról viszont érdemes beszámolni, melyik állomást tartották a gyerekek a legizgalmasabbnak, a felnőttek a legmegrázóbbnak. Azt, ahol egy teljesen sötét helyiségben rengeteg ruhaneműt halmoztak föl. A betérőknek át kellett élniük a vak vagy gyengénlátó emberek nehézségeit: úgy kiválasztani a téli és nyári holmikat és persze fel is venni magukra őket, hogy csak tapintással érzékelhettek... Senki sem nevetett. Ehelyett örömmel nyugtázták, hogy nehezen bár, de fe tudtak öltözni...

És ezzel sikerült értékessé, feledhetetlenné és nagyon-nagyon hasznossá tenni azt a délutánt. És tapasztalni azt, mi az empátia, s mire kötelez szükség esetén a szolidaritás! Nagyszerű délután volt - életre szóló élményekkel!