Napokkal ezelőtt az a hír járta be a médiát, a média nyomán az országot,  hogy két komlói kiskorú milyen megszégyenítő és brutális módon bántalmazta az állítólag őket megsértő osztálytársukat. Valóban megtörtént a sajnálatos eset. De van néhány nyitott kérdés, noha mélyen elítélem, amit tettek...

A hír hallatán minden itteni pedagógus, valamennyi intézményvezető rettegve várta, hogy kiderüljön, nem az ő tanítványaik az elkövetők. Ma már tudjuk, melyik iskolába járnak, de ez - ugyanúgy, mint a gyerekek neve - nem publikus. Jelenségről van szó ugyanis, amely messzebbre vezet, mint maga az eset. Olaszliszka után különösen.

Mit, mit tapasztalnak a gyerekek maguk körül, mit látnak a televízióban napra nap? Miért jut előbbre  a boltban, bárhol, nemegyszer a ranglétrán is, aki erőszakos, aki nem válogat az eszközökben? Mit tesz a család, milyen eszközei vannak az iskolának, miért tehetetlen a rendőrség, miért sunnyog a törvényhozó, látván, hogy a jelenség nem egyedi, nem korlátozódik egyetlen helyre, egyetlen népcsoportra? Ha évek óta tudják, akik tehetnének ellene, hogy a büntethetőség korhatárát 14 év  helyett maximum 12 esztendőben kellene meghatározni,  mire várnak?  Mennyit vét a gyermeklélek ellen - rossz példát mutatva - az erőszakos, kegyetlenkedő apa vagy az utcán idegent halálra verő (egyébként) emberszabású csoport? És mit követ el a gyűlölködést, ellenségeskedést szítva álságosan magát demokratának mondó, természetesen soha nem hazudó politikus? És a sor vég nélkül folytatható!

Milyen felnőttek lesznek azok a mai gyerekek, akik nem szembesülnek, ezért nem is félnek tetteik következményeitől?  Mert elmismásolják a jogszabályok, hiszen kiskorú szegény...? És az aldozatnak soha nincs joga? Emberi például?