November 13-án még betöltötte 92. életévét. Még részt vett Károly herceg és Camilla hercegnő estélyén, amelyet az angol trónörökös az '56-os magyar forradalom tiszteletére adott. De már nem várhatta meg alig néhány nappal korábban eltávozott felesége, Piroska asszony temetését. Ma utánament, hogy odaát is foghassa a kezét, mint eddig, ötven éven át.

Gyomán született 1914-ben Hack Viktor néven. A Budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, mellette a Zeneakadémián  is sikerrel vette az akadályokat. 1946-ban vette föl a Határ Győző nevet. Ekként ült börtönben, ekként vett részt a forradalomban, ekként publikált és ekként kényszerült elhagyni a hazáját, ahová teste-lelke mindig viszavágyott. London és a nagyvilág befogadta a "besorolhatatlan", a sokműfajú, sokoldalú művészt.

Itthon főleg a rendszerváltás után jelentek meg művei, melyeket a közönség is, az írótársak is és főleg a közönség jól fogadott. Határ Győző fogalommá vált mint az apokaliptikus modern kor szemlélője és tükrözője, aki sajátos nyelviségével mindig a világegész megértésére és megmutatására törekedett. Nem akart, nem tudott "Elárvultan" élni. Idő előtt megírta saját "Nekrológ"-ját és tíz évvel ezelőtt feleségének egyfajta testamentumát:

                                                  Mondd utánam

                                         kis örökkévalóság vagy annyi se tán,
                                        amennyi itt következik a hetven után

                                        új történet kezdődik új álom fejezet
                                        ha a bekrétázott helyre tentéled fejedet

                                        s úgy halagdogálsz vakon ösvényemen:
                                        csak az erdőzsongást követheted nyomon

                                        ameddig egy a másikára jól vigyáz
                                        itt nem guggolás itt ölelés a Ház

                                        ameddig egyik a másikára jól ügyel
                                        kéz-a-kézben nem téveszthetjük el

                                        ez oly káprázat-biztos vaksetét
                                        hogy itt minden közel nincs messzeség

                                        hol tenne-Tauruszod a Skorpiót szeli
                                        már elővillognak tündérség-jelei

                                        ablakragyogás égszőnyeg csudavár
                                        a nélkül szentelt-rendelt nirvána vár

                                        ciprus-öblén surrogó sás ott kikötünk
                                        az a sziget az már a mi szigetünk

                                        olyan pihentetés tente vánkos ha van
                                        kimondhatatlan ezer karátos színarany

                                        kilátó lábbal hüvely por lépeget
                                        belengi a velünk  szóródó kék eget

                                        hol fájdalomtalan szűntön-szűnés köszönt:
                                        a semmisülésben is mi együvé leszünk

                                        a tűntön-tovatűnésben is én egyetlenem
                                        egyetlen-egy leszünk és ámen úgy legyen