November 25-én - alig hallhatóan -  emlékezhettünk meg a nők elleni erőszak napjáról. Tapasztalatom szerint a témáról gyakorta szemérmességből vagy más ok miatt hallgatunk. Amikor pedig a tragédia mégis bekövetkezik, akkor - háborgó lelkiismeretünket csendre intve - legjobb esetben   bezzegelünk.

A ENSZ így határozza meg azt, amiről nem elég tudni. Tenni kellene ellene!
"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat, beleértve az egyfajta tettekkel való fenyegetést, kényszerítést és a szabadságtól való megfosztást a közéletben és a magánszférában.... Mindez vonatkozik a családon belül élő asszonyokra és lánygyermekekre egyaránt, ha őket bántalmazás, szexuális visszaélés stb. éri."
Milyen formái vannak az erőszaknak? Első és legenyhébb vállfaja a szóbeli sértegetés, mert túl sovány, túl kicsi egyik-másik testrésze, gyakorta az esze, a képessége hol erre, hol arra, de ide tartozik a burkolt vagy nyílt ajánlattétel is.  Mindezzel a fenyegető átlépi a lelki bántalmazás határá,, hiszen aláássa nyugalmát, megtépázza önbizalmát, önértékelési zavarokat, nemegyszer kóros visszahúzódást, depressziót okozva egészen  betegségbe,  öngyilkosságba kergetve az illetőt. Lelki kínzás a megalázás, az alaptalan féltékenykedés, a levelek, üzenetek, táskák kikutatása, büntetés, elhagyás stb. kilátásba helyezése, anyagi vagy másfajta függés erősítése, örökké ismétlődő kicsinyes elszámoltatás, érzelmi zsarolás. A testi bántalmazás esetei ismertek, tünetei feltűnőek, nemegyszer orvosi látlelettel bizonyíthatók. "Enyhébb" esetei, mint a hajhúzás, ütés, rugdosás, bármilyen eszközzel való bántalmazás, fájdalom okozása szinte állandósulnak, rendszerint titoktartásra kötelezve az elszenvedőt. Szexuális bántalmazás, erőszak minden olyan próbálkozás, amit az illető nem kíván, nem akar, ami ellen szóban és tettleg tiltakozik. A minősített eset a szabadságtól (iratoktól, elemi igények kielégítésétől) való megfosztás, eltiltás, prostitúcióra kényszerítés, sőt a nők adásvétele. (Nem, nem csak más országokban, nálunk is!)

Ha a felsoroltak bármelyikébe belehelyezzük magunkat vagy ismerőseinket, akkor rá fogunk döbbenni, mi a dolgunk otthon, az utcán, az iskolában, az orvosi rendelőben, a munkahelyen - a nap huszonnégy órájában. Vigyázzunk magunkra! Vigyázzunk egymásra!