Tudjuk, nagy az államháztartás hiánya. Belátjuk, hogy elkerülhetetlenek a megszorító intézkedések. Egyetértünk - ha fogcsikorgatva is - a közös teherviselés szükségességével. Amíg azonban nem arányos és nem közös, addig protestálunk. Hallgattassék meg a másik fél is!

Milyen egyszerű a nyugdíjasokat megtenni állandó bűnbaknak, megmutatni nekik, ki az úr(hatnám) ezen a  nem túlságosan nagy hazában! Úgyse tudnak érdekeikért harcolni, sztrájkolni, úton-útfélen demonsrálni, köztereken vadkempingezni, peticiókat szerkeszteni, autókat felgyújtani, kövekkel és gorombaságokkal dobálózni. Nem tudnak, nem akarnak. Nem szoktak. Akkor meg minek kímélni őket, úgyis sokan és sokáig vannak, sőt egyre többen, egyre tovább élnek?

Hallom a fel-felröppenő ötleteket. Nem kell nagy (két- uram bocsá' - háromszobás) lakásban élniük, akkorát (támogatással) fűteniük, annyi gyógyszert fogyasztaniuk, annyi figyelmet orvostól és másoktól elvonniuk, horribile dictu! utazgatniuk erre-arra. Meg ugyan mivégre nekik a 13. havi nyugdíj? Legtöbbjük úgyis átjátssza másnak: munkanélküli gyereknek, tandíjköteles egyetemista unokának (minő borzalom, minő erkölcstelenség)! Az ötletekből előbb-utóbb az életük alkonyán lévőket megalázó döntések lesznek. Pedig nem eltartottak, hanem szerzett jogaikat gyakorló szavazók!

Mit lehetne tenni? Példának okáért a sokat emlegetett + nyugdíjat akkor kell visszavonni, amikor az orvosoknak adott + 50%-os fizetésemelést. Nagy nevetség, pedig van köztük némi párhuzam. És ott van a sok fölösleges luxuskiadás (miniszteriális emberek külföldi utaztatásai, jutalmai, hiányzó vagy ki-kivonuló képviselők díjazásai, az állam által átvállalt kötelezettségek stb. meg-nem-nyírbálása. Komolyan kell végre a gyakorlatban érvényesíteni, hogy ne kapjon ingyen orvosi, gyógyászati stb. ellátást a Magyarországon soha járulékot nem fizető  feketén dolgozó,  nálunk le- vissza-, hazatelepedő. Nem kell eltűrni az adózatlan hálapénzeket, korrupciószagú juttatásokat! Meg kell vizsgálni, kinek miből telik az úttorlaszul használt drága erőgépekre, tornyos magánpalotákra. Kérdés az is, miért kapnak már-már újabb fizetést azok az adóbehajtók, akiknek hivatali kötelessége az anomáliák felfdezése és megszüntetése. És igenis: időben be kell csukni a kiskapukat az ügyeskedők előtt: nem nézni tétlenül az irodák előtt kígyózó sorokat, amint átíratgatják a gázórákat támogatásra jogosult családtagok vagy albérlők nevére... Ahogy nem (csak)  a pedagógusok bértábláját és óraszámát nem kellene bebetonozni, hanem a hasonló végzettségű köztisztviselők karának kivételezettségét sem. Az utóbbiak elbocsájtáskor méltánytalanul és indokolatlanul sok segítséget kapnak a korai nyugdíjazástól az átvállalt kamatokig.    És akkor még nem beszéltünk a közpénzekből eltartott pártokról, egyházakról, államilag finanszírozott dísztemetésekről, a Nemzet Színészeiről, Sportolóiról, (hol vannak a kőművesei, cipészei stb.?), miegyebekről!

Helyzet van. Nem könnyű! De  nem szabadna újabb és a kelleténél nagyobb feszültségeket generálni még ötletekkel, szóbeszéddel fenyegetve sem! Ahogy az sem igazság, hogy a rablógyilkosnak a börtönben jogai vannak, tető a feje fölött és ennivaló, a hajléktalannak pedig örülnie kell, hogy globális a felmelegedés. (Csak  az értük is felelősök meg a  mellettük közlekedők szíve hideg!)