Kedves ünnepség színhelye volt az elmúlt héten Páva Zoltán komlói polgármester irodája. A város első embere adta át a Lamperth Mónika önkormányzati miniszter által adományozott “KÖZ SZOLGÁLATÉRT” Érdemjel Arany Fokozata kitüntetést Sebők László gépkocsivezetőnek, aki nyugállományba vonult.
   A korát (szeptemberben volt 62 éves) meghazudtolóan fiatalos Sebők László eredeti végzettségét tekintve autószerelő. A szakmában azonban nem sokat dolgozott. A 12-es AKÖV-nél töltött néhány év után - 1967 májusában - úgy döntött: gépkocsivezető lesz. A Sásdi Járási Tanács alkalmazottjaként egy “púpos” Pobedával kezdte, majd egy Warsawa, aztán egy 1500-as Polski Fiat következett. Amikor 1979-ben összevonták a komlói és sásdi járást, Komlóra került - s innen is vonult nyugdíjba.
   Közben “elnyűtt” néhány Volgát, de vezetett VW Passatot, az utóbbi években pedig Ford Mondeókkal rótta az ország és Európa útjait. Hogy pontosan mennyit vezetett, arról nincs hivatalos adat. Saját számításai szerint azonban több millió kilométert tett meg - baleset okozása nélkül. (Ez - különösen az utóbbi évtized közlekedési viszonyait, morálját ismerve - nem kis teljesítmény!) Sebők László magánemberként csak egyszer járt külföldön (Bulgáriában), szolgálati autójával viszont többször bejárta Ausztriát, Németországot, Olaszországot, Franciaországot és Horvátországot is.
   A közel 40 év gépkocsivezetői munkája során  nem csak az autók márkája, típusa, de az általa szállított vezetők személye is változott – jó néhányszor. Abban azonban mindannyian biztosak lehettek (és biztosak is voltak): ha Sebők Lászlónak azt mondták, x óra y perckor legyen ott valahol, ő ott volt. És aki beült az autójába, biztos lehetett (és biztos is volt) benne, hogy épségben eléri úti célját. Miként abban is biztosak lehettek (és biztosak is voltak) utasai, hogy az autóban elhangzott - sokszor bizalmas - beszélgetésekből semmi nem “szivárog ki”.
   Arra a kérdésemre, hogy ennyi év és ennyi kilométer után van-e valami olyan emléke, ami gyakran előjön, rövid gondolkodás után így válaszol: - Az emlékekről nem órákig, de napokig is tudnék mesélni, de – szerencsére - sem pozitív, sem negatív értelemben nincs köztük olyan, ami a többiek elé kívánkozna.
   Hát.., ennyi egy 40 éves gépkocsivezetői pálya története “dióhéjban”. Ám úgy vélem - s remélem, a Kedves Olvasó is egyetért velem – Sebők László valóban rászolgált az átvett kitüntetésre.