José Carreras Pécsett

A Három Tenor egyike, José Carreras Közép-Európában az idén először Pécsett lépett fel. Szereplését jó előre beharangozta a sajtó, a nem éppen olcsó jegyek csaknem mindegyike elővételben fogyott el, több ezren kérték az égieket, erre az alkalomra ne adjon  esőt. 

Az Expo Center felé csak araszolva lehetett eljutni. Az érkezőket rendőrök segítették, a parkolni kívánók előtt a vásárcsarnok területét is megnyitották. A mellettünk lévő autóban az egyik VIP vendég, a megyés püspök.  Teltek a percek, de szerencsére a rendezők megvárták, amíg csaknem mindenki elfoglalja a helyét. Minden eshetőségre számítva a hostessek a belépőknek esőköpenyt osztottak.

Máris felcsendültek  Rossini egyik nyitányának  akkordjai. A bevezetés igazán jól sikerült. Nem véletlen, hogy az akusztika kifogástalan volt, a műszaki háttér (a Frenreisz-csapat munkája) és a színpadkép, no meg a kivetítők sok néző dolgát könnyítették meg. Aztán Puccini, Bellini, Donizetti és Verdi művei mellett számos spanyol és olasz dallam szólalt meg. Az immár pécsi díszdoktor Carreras - noha vele is telnek az évek - ismét bizonyította tehetségét. Sok-sok tapsot, lábdobogást, no meg virágot kapott. A Pannon Fiharmonikusokat (akik között örömmel pillantottuk meg Vass Ágnes koncertmestert) a Mester unokaöccse, David Giménez Carreras dirigálta sok-sok érzéssel. Az est vendégeként fellépett Placido Domingo felfedezettje, a fiatal argentin szopráncsillag, a latinos temperamentumú Sabina Puertolas. A hazai színeket Kincses Veronika képviselte, aki a laudációt tartotta az egyetemi díszülésen.

A ráadás számok után kifelé menet két hölgy értékelte az esményeket a hátunk mögött: "Tisztára olyan volt, mintha hangversenyteremben ültünk volna. A zenekar egysége nem tört meg, tisztán lehetett hallani a fúvosokat is, a vonósokat is..." Igazuk volt. Nemhiába ragyogtak annyira a mediterrán  éjszaka  csillagai...

Egy hangot azonban mindvégig hiányoltunk, a műsorközlőét. Aki (akár több nyelven is) köszönthette volna a messziről érkezett és a helybeli művészeket, illetve a közönséget. Aki kitölthette volna értékes információkkal az egyes számok közötti holt időt, aki  irányíthatta volna  az eseményeket. A leendő kulturális fővárosban ilyesmire is gondolni kell!