A most 90 éves magyar író, Szabó Magda neve egyet jelent ma is vagy talán ma újra az olvasás szeretetével, az olvasás rangjával. Azzal a hittel vagy talán ma újra azzal a meggyőződéssel, hogy az írott szó emberré,  emberebbé tesz minket. Megmutatja, kik vagyunk, rádöbbent hibáinkra, kicsinyességeinkre, még inkább nagyszerűségeinkre és felismerteti eltéphetetlen kötelékeinket családhoz, nemzethez, emberiséghez, múlthoz, jelenhez, jövőhöz. És ez a legtöbb, ami könyvektől elvárható. Milyen könyvektől? - Alább megtalálható!

Alig száradt meg A vörös tinta Gertler Viktor filmjének kópiáján, amikor kisgyerekek rongyosra olvasták a Tündér Lalát és a Sziget-Kéket. Aki pedig a Katalin utcában sétált, ahol nem érte Kígyómarás és nem kellett Az őzt se kergetnie, az legfeljebb egy Freskón csodálhatta meg, amint Pilátus Szüret előtt Hajában csillagokkal Szilfán halat fogott. A pillanat csak arra volt elég, hogy A Danaidák még elérjenek a Disznótorba. Ott aztán megtapasztalták, mennyire nem  Békekötésre gyűlt össze  a rokonok és az ismerősök csapata, mint valami szépséges Sziluett, hanem hogy Abigél  osztálytársaival együtt - Zsuzsanna testvér tiltakozása ellenére - nagy titokban belenézzen az Ókútba. Sajnos mindez olyan Régimódi történet, amely egyszerre idézi fel a derék Csokonait A macskák szerdáján meg  Azt a szép fényes napot, amikor az író-férj tökéletesen Megmaradt Szobotkának. Minden úgy történt, ahogy Jablonczai Lenke és a cívis város, A holtig haza - Debrecen megbecsült polgárának lánya elképzelte, megparancsolva a többieknek, hogy Mondják meg Zsófikának is, Kiáltsanak a városnak is,  ha eljön az ideje: Az ajtó zárva van ugyan, de jó szívvel, nemes alázattal, igaz szeretettel kinyitható abban a szent pillanatban, amikor  a Für Elise dallamai  felcsendülnek mögötte és emlékezni segítenek  mindannyiunknak. Emlékezni a VOLTra és méltósággal felkészülni az elkerülhetetlen LESZre.

Az 1917. október ötödik napján született  Kossuth-díjas író, a mi  Magdánk, a Corvin-lánc, a Prima Primissima cím birtokosa, számos határon belüli és azon kívüli elismerés kitüntetettje életművének megbecsüléseként a héten vehette át a köztársasági elnöktől a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét.  Őszinte szívvel gratulálok neki a folytatást remélve  (jó pihenés helyett)! További töretlen alkotókedvet kívánok neki mindazok nevében, akiket Éhe a Szépnek hajt megvenni az új köteteket!