Huszonöt év elszaladt, mint egy pillanat. Negyedszázaddal ezelőtt, 1982-ben adták át ünnepélyesen a komlóiaknak, nekünk a csodaszép épületet.

 Emelkedett hangulat, izgalom, taps és elismerés az alkotóknak, a Kistelegdi István vezette építészcsoportnak, Uherkovich Ágnes belső építésznek. Kit érdekelt, hogy nincs vasfüggöny és zsinórpadlás, hogy kézzel kell mozgatni a díszleteket, hogy szűkek az öltözők, amikor impozáns az előcsarnok és meghatóan szép Melocco Miklós József Attila-oltár című  domborműve a menyezeten? A létesítmény birtokba vevői az új gazda elfogódottságával várták az ELŐADÁST a kellemes összhatású, közel 350 embert befogadó teremben és.  Nem kellett csalódniuk az örökbecsű  Bánk bánban!

A 25. születésnapot a Súgólyuk Színház és a Hegyhátmédia Kft. Kell egy színház című gálaműsorával köszöntötték.   Évek, képek, emlékek sorakoztak egymás után részben archív felvételek bejátszásával és kiállítással, részben élőképekkel. A hangulat a régit idézően emelkedett, az izgalom a tetőfokán, de  a  taps most nem a megálmodóknak és a kivitelezőknek, még csak nem is az egykori téglajegyek megvásárlóinak és felhasználóinak szólt, hanem a mai lelkes munkatársaknak és amatőr művészeknek, a színház önzetlen szerelmeseinek, akik a legtöbbet, önmagukat adják évek óta az őket mindenkor becsülő,  sikerükért szorító szereplőknek. Itthon vannak ők itt, hisz belőlünk nőttek, mint fatörzsből gyönge ága. Természetes hát, hogy otthonná tudják varázsolni a HÁZat, a mi kedves közös otthonunkká. Ahol sírunk, nevetünk, magunkra ismerünk és általuk, velük egy kicsit mindig jobbá leszünk. Mert ezt előhívni  a színház igazi hivatása!

A jubileumi előadás befejeztével nem a ruhatárba siettek a vendégek, hanem megálltak, újra és újra végigpásztázták a falakon elhelyezett sok-sok fotót és meghallgatták Jégl Zoltán           közvetlen hangú köszöntőjét. (Öröm volt látni, hogy az ellenzéki frakció jeles tagjának is jutott tőle egy meleg kézfogás. Így kellene a mindennapokban is...)  Az alpolgármester úr elismerésben részesített két, éveken át nélkülözhetetlenül fontos munkát végzőt technikai dolgozót, Németh Bélánét és Csokonai Istvánnét.  Üde sárga rózsacsokorral köszöntötte a színház volt vezetőjét, Harnóczy Csabánét és jó munkát kívánt az új vezetőnek, Korbuly Istvánnak, aki nemrég kapta meg Komló Közművelődésért elnevezésű díját. A koccintás  nem valaminek a végét jelentette, hanem a folytatásban való bizalmat.

Húsz(onöt) esztendő!... az idő hogy lejár. Örülök, hogy művészetbarátok között, velük együtt tölthettem el az immár elveszett, de nem hiába elvesztegetett két és fél évtizedet.