A Magyar Kardiológusok Társasága /MKT/és a Magyar Nemzeti Szívalapítvány /MNSZA/ együttes erővel veszi fel a harcot a dohányzás és a dohányzás okozta betegségek elleni küzdelemben, továbbá széles körű társadalmi összefogást sürgetnek a civil szervezetek, alapítványok, valamint egyesületek részéről. Ehhez nélkülözhetetlen a jogalkotók erkölcsi és anyagi támogatása is. 
  Amennyiben nem teszünk ellene, akkor a korunk pestisének tartott dohányzás okozta mérhetetlen pusztítás a XXII. században tovább szedi majd áldozatait. Ez annál is aktuálisabb, mivel múlt csütörtökön volt a „Ne gyújts rá” világnap - hangsúlyozta prof. Dr. Forster Tamás, a MKT elnöke, dr. Kiss Róbert, a MKT főtitkára, valamint dr. Nagy András, a MNSZA elnöke.
  Az Európai Unió is egyre inkább sürgeti, hogy az elkövetkező években, de legkésőbb 2009-re valamennyi országában rendeljenek el teljes körű dohányzási tilalmat a közterületeken. (A 27 EU tagország közül Írország, Skócia és az Egyesült Királyság a zárt légterű nyilvános helyekre és minden munkahelyre - a bárokra és éttermekre is - bevezette már a dohányzási tilalmat. A svéd, olasz, máltai, észt és finn szabályozás értelmében ki lehet alakítani külön szellőzőrendszerrel ellátott, speciális dohányzóhelyiségeket, Franciaország hasonló intézkedéseket alkalmaz jövő évtől. Belgium, Litvánia, Spanyolország, Ciprus, Szlovénia és Hollandia a vendéglátóipar területén különböző mentességeket ad. A legtöbb tagállam tiltja, vagy korlátozza a dohányzást a főbb nyilvános helyeken, kórházakban, iskolákban és állami hivatalokban, színházakban, mozikban és a tömegközlekedésben.) 
  Azt egyelőre nem tudni, hogy hazánkban mikor kap létjogosultságot a jelenleginél szélesebb körű dohányzási tilalom bevezetése. Csak reménykedhetünk abban, hogy 2009-ig sikerül felzárkóznunk az EU elvárásokhoz, és ezen a téren Magyarország is „EU kompatibilissé” válik. Addig is bőven van mit tennünk. Mind az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak, mind pedig a „civil társadalomnak” és maguknak a betegeknek, nem utolsó sorban a politikai döntéshozóknak is. Mindent el kell követnünk azért, hogy ez az egész népességet sújtó, az egészséget súlyosan károsító szenvedélybetegség jelenlegi elterjedése nagymértékben csökkenjen.
  A felmérések elkeserítők: A világon mintegy 1,3 milliárd ember fújja nap, mint nap a füstöt. Maga a dohányzás a tüdőrák okozta halálozás 90-95%-ért, az összes rákhalálozás 30-35%-ért, az idült gyulladásos légúti betegségek 80-85%-ért, míg a szív- és érrendszeri betegségek 25-30%-ért felelős. A cigaretta okozta tragédiák elsősorban a középkorú, 40-50 éves embereket fenyegetik, akik átlag 20 évvel élhetnének tovább, ha nem hódolnának szenvedélyüknek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a világon jelenleg évente mintegy 3 millió ember halála vezethető vissza e káros szenvedély ártalmaira. Ez a szám a következő évezred '20-as, '30-as éveire 10 millióra emelkedhet, ami azt jelenti, hogy a dohányzás okozta következményektől a Földön 3 másodpercenként meghalhat valaki.
  De nézzük, mi a helyzet nálunk, Magyarországon. Hazánk a dohányzást tekintve sajnálatos módon a világranglista dobogós helyére került. A személyenkénti cigarettafogyasztás duplája a világátlagnak, vagyis fejenként több mint háromezer szál évente. Ezeket, ha egymás mellé helyezzük, mintegy 250 métert tesz ki, ami annyit jelent, hogy a magyarok közel 2 millió kilométernyi "rudat" – az egyenlítő hosszának negyvennyolcszorosát – füstölik el évente. Ez elgondolkodtató és ha ez sem rázza meg az embereket, a politikai döntéshozókat, akkor nincs miről beszélni. Nemcsak a felnőttek, hanem sajnos a fiatalok is egyre többen válnak a cigaretta rabjává. A magukat dohányosnak valló felnőttek több mint 90 százaléka serdülő korában kezdett hódolni szenvedélyének. Az ő esetük is példázza, hogy igazi rászokás azoknál alakul ki, akik 19 éves koruk előtt válnak rabbá. Ők nehezen, vagy sose szoknak le, míg a 25 éves koruk után "bűnbeesők" közül többen jó eséllyel elég hamar abba tudják hagyni a dohányzást. Abban, viszont minden szakember és laikus egyetért, hogy a rászokás leginkább gyerekkorban kezdődik, illetve minél korábban kezdett hódolni a tiltott élvezetnek valaki, annál nehezebben tud megválni tőle, lemondani róla. A dohányzás szinte minden területen hatalmas kiesésekkel jár. Nemcsak a szenvedélybetegnek és családjának, hanem magának a társadalomnak, sőt az állami költségvetésnek is jelentős károkat okoz.
   Számszerűsítve a dohányzás által okozott betegek ellátásának, valamint ebből fakadó kieső bevételeknek az együttes összege évente eléri a 350 milliárd forintot. A „füstbe ment” milliárdokkal szemben a dohányadóból a költségvetésbe „mindössze” 256 milliárd forint folyik be, vagyis az egyenleg mintegy 100 milliárd forint mínusz. Ennek a tükrében elgondolkodtató, hogy az államnak mennyire érné meg, ha támogatná a dohányzásról való leszokást.
  2007. november 15-e a „Ne gyújts rá” mozgalom világnapja, amely 1974-ben az Amerikai Egyesült Államokból indult útjára, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy legyen az évben egyetlen olyan nap, amikor a cigarettázók nem gyújtanak rá. Pontos felmérés persze nem készül(hetet)t ezen a napon, de a hazai szervezők azt legalább szerették volna elérni, hogy ezen a napon minden szenvedélybeteg számvetést készítsen önmagában – saját és embertársai érdekében is! A leszokás nem könnyű, de ne feledjük: egyáltalán nem lehetetlen. Felelősséggel tartozunk önmagunk, gyermekeink és környezetünk egészségéért!