Az idén tizenhetedszer rendezték meg a már hagyományosnak számító településtörténeti konferenciát a Borbála Napok keretében. A bányaalapító Jánosi Engel Adolf szobrának megkoszorúzásához a Keserű Árpád vezette Komlói Bányász Fúvószenekar játszotta az oda leginkább illő zenét. Utána megkezdődött az öt témát felölelő előadássorozat.

A konferenciát megnyitó Jakab Józsefné hamar átadta a szót a levezető elnök Szarka Elemérnek, aki az egyik szervező tesület első embere is egyben.  Mindenekelőtt a Magyar Állami Operaház tagja, Haramza László mutatta be DVD-n a világörökség részét képező pécsi ókeresztény sírkamrák  egy részét. Bevezetőjében a kultúráról és a műveltségről ejtett néhány szót, kiemelve, hogy mindenkinek azt kell keresnie, számára milyen értéket képviselnek a nemrég feltárt nagyjelentőségű emlékek. Miközben nézhettük az egymás után sorjázó képeket, latin nyelvű gregorián dallamokat szólaltatott meg hajlékony tenor hangján. Az elnöki értékelés szerint igen magas színvonalon, arra sarkallva valamennyiünket, hogy mielőbb látogassuk meg a szomszédságunkban található emlékhelyet.
Haramza László megadta a folytatáshoz a kellő hangulati alapot, amikor a Hittel és reménnyel c. legújabb helytörténeti kiadvány két társszerzője, Kósa Attila és Tibor sajátos felállásban bemutatta az idén hetvenéves római katolikus templom történetét. Szinte láttuk magunk előtt a korábbi városközpontot, ahol a templom kifejezte lelkiség, az iskola mint a nevelés, a szénosztályozó mint a munka, a kaszinó pedig mint a szórakozás megtestesítője foglalta össze eleink különböző, mégis egységet alkotó igényét. Az előadást korabeli dokumentumok és vetített képek bemutatása tette könnyen követhetővé.

Harmadikként Páll Lajos, a Honismereti és Városszépítő Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke kapott szót, aki az elmúlt 25 évre tekintett vissza, figyelembe ajánlva a tárlókban és a falakon kiállított anyagot.  Páll Lajos némi visszatekintésel kezdte mondandóját. Kiemelte, hogy civil szervezetek már a 19. században is működtek hazánkban. A felszabadulást követően egy időre visszaszorultak, de 1956 után sorra újra megalakultak. Baranyában az elsőként a fotósok egyesülete.  Komlón a mai egyesület elődjének előbb honismereti szakkör, majd a klub tekinthető. Egyesületként 1982-ben jegyezték be Kiss József elnökletével. Azóta számok és események sora jelzi tevékenységük színességét. A környezetvédelemtől a kiadványokon át a rendezvényekig sok minden bizonyítja eredményeiket. Arra különösen büszkék, hogy a rendszerváltozás után még polgármestert is adtak a városnak.  Régi-új jelszavuk híven mutatja törekvéseiket: Együtt egymásért, együtt Komlóért.  
Korbuly István, a színház új vezetője szintén az elmúlt 25 évre tekintett vissza. Előadásának címe megegyezett az anyaintézményben némileg másként bemutatott emlékműsoréval: Kell egy színház!  Jól összefogott mondandóját vizuálisan egészítette ki a Fajcsy Ferenc által összeállított képanyag.
Végül Pozsár Sándor, a KŐKA Kő- és Kavicsbányászati Kft. (közismert nevén: Kőbánya) igazgatója állt a hallgatóság elé Jó szerencsét! köszöntéssel. A bányászatról mint foglalkozásról, mint az élet sok területének  bázisáról beszélt. Szavai nyomán mindenki számára világossá vált, milyen kötelezettségéget ró a most élőkre  az az erkölcsi parancs, miszerint Komlón, éppen Komlón  kell megteremteni ennek a nagyon fontos iparágnak a történetét, jelentőségét méltón bemutató és utódaink számára megőrző bányászati gyűjteményt összekapcsolva a falusi turizmussal, a helyi vendégfogadással és megannyi mással.  Energikusan, igaza teljes tudatában, az előző nap felavatott emlékkőre is utalva,  így zárta mondandóját: Mindenütt emlékezni és emlékeztetni kell: a föld alatt, a föld felett és a lelkekben.
A hallgatóság teljes egyetértését a felcsattanó taps mutatta.

A tartalmas nap a színházban folytatódott, ahol a komlói alkotók legújabb kötetét ismerhették (és vásárolhatták meg) a megjelentek. A Nyugdíjas Egyesület gondozásában kiadott könyv címe: Értékeink.