Sok jeles évforduló kapcsolódott egybe december 16-dikán. 125 évvel ezelőtt született a Mester, kinek korszakalkotó szelleme, géniusza  sokoldalú, teljes életművet hagyott ránk. Hatvanéves az ELTE Bartók Béla Énekkara, 40 évvel ezelőtt alapították meg az Egyetemi Koncertzenekart. Minden együtt állt arra, hogy a híresen szép aulában megszólaljon a zene. Hogy köszöntse az embert, a szépséget  és a közénk jövőt, a bűneinket megváltót.

A sarokban álló feldíszített karácsonyfa  áhitatosan figyeli a történéseket. A díszes programfüzet egy festőművész szponzor ajándéka, a ruhatár ingyenes. A patinás épület falairól egykori tudósok mellképei pillantanak ránk: Gombocz Zoltán, Semmelveis Ignác, Eötvös Loránd és mások. (Nyugodtak lehetnek az égi universitásról lenézve, van, aki folytatja az általuk megkezdett utat.) És jönnek mosolyogva az énekesek, a zenészek ünnepelni és ünnepeltetni. A közönséget elsőként a két együttes első és máig aktív vezetője, a Kiváló és Érdemes Művész, Liszt-díjas, Kodály-emlékdíjas örökfiatal Baros Gábor karnagy üdvözli, bejelentve az első műsorszámot. Utána az egyetem rektora emlékezik Kodályra, aki valamikor itt volt magyar-német szakos hallgató, majd feledhetetlen tanár.  Bach IV. Brandenburgi versenyének bemutatását igen nagy vállalkozásként  A Székelyfonó néhány részlete követi vendég operaénekesek közreműködésével. A szünet befejeztével egy francia impresszionista szerző, C. Saint - Saëns Karácsonyi oratóriuma került műsorra a vendégénekesek, a zenekar és a kórus  eladásában. "Örüljön az ég és ujjongjon a föld!"- zengik egyemberként latinul. (Minden gyönyörű, de én csak egyetlen szépségesen szép arcot látok, amint átélten formálja a hangokat, egyetemista unokámét). A szünni nem akaró taps, az elegáns virágok, az ajándékok sora után jókívánságok következnek.

Csordultig telt szívvel közeledem a kijárathoz... Déja vu - érzésem van: láttam valaha ezt a helyiséget. Egyszer már voltam itt a szeretteimmel együtt... Évtizedekkel ezelőtt ugyanitt fogadott bölcsészdoktorrá egy korábbi rektor.  Észrevétlenül megsimogatom vékony karláncomat, édesanyám akkori ajándékát.  Milyen kicsi, és mégis milyen  kerek egész a világ!