Dr. Hetényi Géza egykori Kossuth-díjas belgyógyász nevét ma több intézmény viseli: Szolnokon kórház, Budapesten középiskola. Az utóbbi egyik tagozatán - érettségi után - három év alatt színész II. vagy drámajáték-vezető képesítést szerezhetnek azok a tehetséges fiatalok, akik sikerrel elvégzik a "kollektívára épülő színházi alkotómunka első hazai iskoláját". 

 Köztük van a  komlói Korbuly Kata és Vizsy Orsolya is. Mindketten az itteni Súgólyuk Színházban kezdték bontogatni a szárnyaikat.

A Komlón kialakult szokás szerint a művelődési intézmények - a közönség igényeinek megfelelően -  visszavárják szerepelni vagy alkotásaikat bemutatni az innen elszármazottakat, ill. azokat, akiknek a városhoz vagy lakóikhoz erős a kötődésük.

 Így került sor a minap a budapesti  Dr. Hetényi Géza Humán Szki. színész szakképzős hallgatóinak vendégjátékára. A 14. évfolyamosok produkciója nem más, mint  a Karinthy Színházban  a fenti címen bemutatott vizsgaelőadásuk.  Jókedvűen mulattattak, táncoltak, énekeltek, prózai részleteket mondtak. Nagy lendületű előadásukban megelevenedtek  Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Vadnai László és Nagy Lajos tréfái, kupléi, újra vagy most elsőként felfedezett  hosszabb-rövidebb szövegei. 

 A pergő ritmusú est rendezője Honti György, a dramaturg Faragó Zsuzsa volt. A mozgást tervezte és betanította Gyevi-Bíró Eszter, a jelmezekről Szabó Gergely gondoskodott, zongorán közreműködött Pallagi Ákos. A közönség pedig lelkes tapssal járult hozzá a hangulat kiteljesedéséhez. A fel-felhangzó nevetés egyaránt szólt a megcsalt férjnek, az unatkozó szépasszonynak, a színpadon a kolléga "pofáját" szándékosan takarónak, kedves és gyönyörű édesanyját  a nézők figyelmébe ajánló, nemkívánatos partnerét földig ócsároló  srácnak, szerelmesnek és egyedül maradottnak, közelmúltunk és jelenünk bohém figuráinak, sokszor az elénk tartott  görbetükörnek.

A szakközépiskolások színészmesterséget, mozgást, táncot, éneket, színház- és művészettörténetet, valamint dramaturgiát  tanulnak, hogy később  alkotó jellegű munkát végezhessenek egy társulatban, szinkronizálhassanak, önálló estekkel léphessenek a nagyérdemű elé többek között. Egyaránt várja őket jövendőbeli pályájukon a közművelődés, a művészi élet, az idegenforgalom, a köz- vagy az alapfokú  művészeti oktatás. Ehhez azonban nem elég az állóképesség, a  fejlett  mozgáskészség, a tánctudás, az előadókészség, az átlagosnál nagyobb nyitottság és empátia, a kielégíthetetlen érdeklődés. Sokkal nagyobb súlyt kellene fektetni a   szép magyar beszédre, a megfelelő hangképzésre, a pontos artikulációra, a magyaros hangsúlyozásra  is   üúgy, ahogy azt a nagyok, Pécsi Blanka, Fischer Sándor, Montágh Imre, Wacha Imre és mások tanították. Mert nemcsak egy színháznyi néző, hanem egy ország figyel majd rájuk.  Ebben bízva gratulálok és szívből szurkolok nekik!
,