A nyughatatlan fotós, Árgyelán György az utóbbi években  rendre megajándékozza a helybelieket (nem csak őket!) egy-egy fotóalbummal. A legfrissebbnek, a nyomda illatát még magán hordozónak Egyszer volt szerencse a címe. Mi más lehetne a témája, mint Komló (és nem csak Komló!) bányászatának  néhány férfias évtizede.

A könyv bemutatójára invitáló meghívó találkozásra, emlékezésre, beszélgetésre szólítja fel a címzetteket, fontos programjaként a Borbála Napoknak. Volt, aki megtisztelve a rendezvényt és a szokásokat, egyenruhát öltött. Volt, aki magával hozta feleségét, barátian lekezelt az ismerősökkel. Volt, aki szívvel-lélekkel igyekezett, hogy egyetlen szót se veszítsen. Volt, aki helyben megvásárolta a nem olcsó kötetet. Volt, aki jóízűen falatozott a hagymás zsíros kenyérből... De fiatalok valamiért távol maradtak. Pedig értük, nekik is szólt a harang.
Amikor felcsendült a bányászok  himnusza, a közönség talpra szökött és meghatottan mélyedt magába: Szerencse fel! Szerencse le!... Amikor pedig Klárik István a bányával kapcsolatos versválogatását adta elő, mindenki tudta, érezte, mennyire elhamarkodott volt a szénbányák bezárása -  és bizony nem csak az ott dolgozók miatt. Utána azok kaptak szót, akiknek munkáját dicséri a KÖNYV, így csupa nagybetűvel. A magánkiadásban megjelent  fotókat részben készítette, részben gyűjtötte a jó szemű, a pillanatot masinájával nemcsak megörökítő, hanem a témát sokoldalúan körüljáró, mély átérzéssel megkomponáló Árgyelán György. A képekhez illeszkedő szövegeket Rott József "A pokol orma" címen néhány évvel korábban megjelent novelláiból szerkesztették össze.

Mivel pedig az ajánlás szerint a mű egyben tisztelgés Jánosi Engel Adolf, a komlói szénbányászat megálmodójának, emléke előtt, az ő írásai néhány darabját és ma is élő leszármazottai,  Anna Stein (Párizs), illetve Jánosi Engel Péter  (New York) visszanéző "magántörténelmét" is tartalmazza. De szót kapott benne Jakab Józsefné történész is. Az esten pedig Grünwald Mátyás  és a szerkesztő Harnóczy Örs beszámolóját is hallhattuk.
A kiadványt újra és újra lapozgatni, nézegetni, olvasgatni kell. Emlékezni,  gondolkodni, tisztelegni egy nagyszerű szakma nagyszerű  művelői, nemegyszer áldozatai, felmenőink  előtt.

És egyetérteni Korbuly István, a színház művészeti vezetőjének, az est házigazdájának  felszólítás értékű gondolatával, miszerint rajtunk, felnőtteken múlik, hogy a gyerekek megismerjék apáik, nagyapáik helytállását, hogy tudják, mire való volt a kobak, a bányászlámpa és a többi. Hogy megértsék, miért volt olyan fontos a Borbála-kultusz, a bányászok védőszentje hagyományának  ápolása annyi éven át. Hogy tudják, mi az eszmei értéke annak a kis festett gipszszobornak, amely tegnap a színházban, később pedig a Közösségek Házában lesz látható - nemes adományozójának jóvoltából.