Báthori Dániel másodéves szerkezetlakatos tanuló. Az első tanévet iskolai tanműhelyben töltötte, a második évben Sásdon, a Tamás Kft-nél tanul.

     - Nyár óta vagyok a Tamás Kft-nél, akkor egy plazma vágó gép mellett kellett dolgoznom, ami többnyire sorjázási művelet volt. Szeptember óta ajtókat, kapukat, kazánok alkatrészeit gyártjuk, most pedig éppen csatorna-kampókat készítek. Ez a korábban megtanult alapműveletekre épül: leszabás, fúrás, hajlítás, szegecselés. Önállóan dolgozom, de ha szükségem van segítségre, a szakmunkás munkatárs segít. Ö nagyon rendes velem, megmutatja a helyes technológiát, a számomra még új műveletek technikáját. Így sajátítom el a helyi szokásokat, a szakma rejtelmeit – avat be a részletekbe a fiatalember, aki láthatóan élvezi ezt a munkát.

     - Hogy telik egy napod?  - kérdezem, s azonnal jön a válasz: - Reggel hat órakor kelek, hétre megyek dolgozni. A munkaidő gyorsan telik, mert folyamatosan van tennivaló, lényegesen több, mint a tanműhelyben volt. Délután négy körül érek haza, néha eldiskurálunk egy kicsit apámmal, de gyakran leülök és elalszom, mert fáradt vagyok. Este sem vagyok képes tévézni, úgy féltíz körül már alszom.

      - Hogy állsz a szórakozással és a tanulással?

   - Általában hétvégén, a haverokkal összejövünk, csocsózunk, beszélgetünk. Tanulásra munkanapokon nem nagyon gondolok, mert a fáradtságtól nem vagyok képes figyelni, így az csak iskolai napok délutánja jöhet szóba.

     - Mit gondolsz, jó döntés volt, hogy szerkezetlakatos leszel?

    - Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam, mert amint hallom, szakemberhiány van mindenhol. Bárhova vet a sors, ezzel a szakmával biztosan megtalálom a helyem az életben.

     Mesterfalvi Márton ugyancsak szerkezetlakatos tanuló, de ő még csak elsőéves. Érettségi után választotta ezt a szakmát, mivel a környezetvédelmi technikus szakképzés jelentkezők hiányában nem indult. A döntésben a szülő is szerepet játszott. Hogy hogyan, mindjárt kiderül.

   - Édesapám karosszérialakatos, így sokat dolgoztam már korábban is otthon vele hasonló szakmában. Nem okoz gondot a korán kelés, mert az otthoni műhelymunkák miatt eddig is korán keltem. Itt a tanműhelyben szeretek lenni, mert  családias a légkör, köszönhetően az oktatónknak, aki jó szakember, emberileg nagyon rendes, mindent meg tudunk beszélni vele. Két műszakban járunk, s ezek közül a délutános csak azért fárasztóbb, mert délelőtt már otthon egyszer elfáradok.

    - Mivel foglalkoztok a tanműhelyben?

    - Most az alapműveleteket tanuljuk. A  sok-sok reszelés nem annyira fárasztó, hanem inkább unalmas most már. De nem baj, gyakorlat teszi a mestert, mondja a közmondás is. Én már hozzászoktam, a többieknek lehet, hogy nehezebb egy kicsit.

     - A munka mellett jut idő a szórakozásra?

     - Szombaton, meg vasárnap délután igen. Ilyenkor beautózunk Pécsre a barátaimmal, ott aztán mozi, séta, az Árkádban vásárolgatunk, amikor van pénzünk - de az mindig akad…

    - Lehet, hogy előbb kellett volna kérdeznem, de mi van a tanulással?

   - Elméleti napokon az iskolában odafigyeléssel sokat lehet tanulni, szerencsére jó szakmacsoportunk van, de azért szükség van az otthoni tanulásra is, ha jó szakember akarok lenni. Ez azt jelenti, hogy napi egy-másfél óra kell, hogy átnézzem a feladatokat, készüljek esetleges beszámolókra.   Azt hallottam, hogy a Lakics kft-nél jól lehet keresni, no meg azt, hogy biztos munkahelyet jelent a szakmában végzettek részére. Remélem én is jól tettem, hogy ezt a szakmát választottam, szívesen ajánlom másoknak is.