Január 18-án láthatta a közönség a komlói színházban a kortárs német szerző, Eberhard Streul A kellékes című darabját, melyet Parti Nagy Lajos dolgozott át maivá és magyarrá. A produkció - Ilan Eldad rendezésében - lehetőséget adott Kern András  sokoldalú tehetségének  bizonyítására.

A felszínen egy groteszk helyzet részesei vagyunk: a színpadon szürke köpenyben pakolászik egy ember, aki riadtan észleli, hogy "a nézőtéren nézők vannak." A megállapítás - noha helytálló - mégis hihetetlen, lévén szünnap. Nem is hiszik el a bejelentést, hiába telefonál kétségbeesetten az illetékesek. Neki kell tehát fel- és megoldania a helyzetet, mivel senki sem akar hazamenni. Így lesz (véletlenül) az eredeti címnek megfelelően az eset   Josef Biender sikernapja (más fordításban: J. B. felvirágzása). És így bontakozik ki a segédszínész kényszer szülte emléktöredékeiből és az általa előadott drámák részleteiből  egy félresikerült pálya képe, amellyel párhuzamosan megismerhetjük a "mindig takarásban élő" kisember magánéleti kudarcait, zsákutcáit is (az elhagyott családja és az őt kirúgó barátnő miatt "lényegében az anyámhoz vagyok menve lakni", 60 évesen nyugdíjba vonulását váró munkatársak bántó viselkedése stb.). És persze megtudjuk, mi a dolga a színházi kellékesnek, mi a különbség a díszlet és a kellék között, hogyan kell színpadi virágcsokrot készíteni, a hüvelyébe ragadt kardot parafinnal kihúzhatóvá tenni. Megelevenedik előttünk a valamikori balerina,

Pliszeckája által eltáncolt hattyú halála és hallhatjuk a nagyon megfáradt W. Lohmant és a többieket.
A sok poénon  nevetünk, a komikus helyzeteken fel- felkacagunk, pedig észre kellene vennünk, hogy "színház az egész világ", amelyben a kisember is képes nagyot alakítani, ha akar, ha mer. Vagyis meg kell tudnunk találni a saját helyünket, alakítani a saját sorsunkat, emelt fővel élni egyetlen életünket. Ahogy a  hol (ön)ironikus, hol bölcselkedő, hol lázadó Kern  bohóc   megmutatta mindnyájunknak..