Ez a kérdés izgatta 1924-ben a két asszony közötti választás dilemmája okán a szerzőt, Molnár Ferencet, a darabot azóta bármikor alakító színészeket meg persze az itt-ott magára ismerő, magára eszmélő nézőt látva, ahogyan Siposnak, az ingyen lakó, ingyen evő, se nem fiatal, se nem gazdag  bútorasztalosnak végre döntenie kell: elvenni és maradni Adél, a megszokott-kiszolgált, de tehetős szerető mellett vagy szeretni és szeretni hagyni Irmát, az érte  mindenre kész kiscselédet.

A három felvonásos, fordulatokban gazdag vígjátékot ezúttal a komlói nézők kísérhették figyelemmel, mikor a Forrás Színház vendégjátékára kíváncsian beültek a nézőtérre. Pataki András rendező (egyben díszlet- és jelmeztervező) jó ritmusban vezette az együttest. Az első felvonásban kitűnő érzékkel mutatta be a szereplőket, jelezte a köztük lévő viszonyokat, hogy ki-ki állást foglalhasson, melyiküknek szurkol és miért. Érdemes e helyt kiemelni az egyszavas mondatokban megnyilvánuló nyelvi humort,  a pillanatról pillanatra érvényesített helyzetkomikumot. Már ekkor találkoztunk a drága "nyócker" legendás cselédjével, az egyszerre naív, egyszerre céltudatos cselédlánnyal, a "rongyos kis muskátli" Irmával, a "mérges-drága" Sipos úrral, a számító, mindent megszervező Adéllal és a léha csábítóval, Császárral.  A középső felvonás kibontja, a harmadik lezárja az eseményeket - nem kevés aktualizálással, nem kevés iróniával.

A végén - a műfaj törvényeinek megfelelően - a mesebeli üvegcipő természetesen a tiszta lelkű Irma lábára kerül, miközben bepillanthatunk az igazságszolgáltatás működésébe, a lányok foglalkoztatásában (futtatásában) érdemeket szerzett intézményt elnéző  magatartásába és még sok egyébbe, hogy felszabadultan tapsoljunk a minden jó, ha a vége jó megoldásnak.

 Akik pedig a sikert biztosították, azok a színészek. A mellékalakok közül ki kell emelni a Roticsnét alakító Horváth Zsuzsát, akinek minden szava, minden gesztusa tapsot hozott. Kedves színfoltot jelentett a már idős Kossuth- és Jászai-díjas Bánffy György tanácsosa, akinek egy-két bakiját jóindulatúan elnézte a publikum.  A négy főszereplő közül hol rutinnal, hol egyedi megoldásokkal oldotta meg a feladatát Szőcs Erika (Adél) és Jakab Ádám (Császár). Talált viszont minden gesztusa, hangsúlya Dörner György érdemes művésznek (Sipos). Vágó Kriszta pedig sokoldalúan, tehetségesen hozta a legendás előd,    a  közülünk fiatalon eltávozott Domján  Edit briliáns játékát. Így okozott a keserédes komédia a mai nézőnek kellemes szórakozást!