A már sokak által ismert B. Hagum álnéven írt új darabot barátai és a helyi közönség mulattatására Harnóczy Csabáné. Március 27-én az Árva szívek istállója című fergeteges vígjátékával  ünnepelték a színházi világnapot, melyet Rendeki Ágoston önkormányzati képviselő köszöntött. Beszéde protokolláris részében a világnap történetéről, a kultúra szerepéről emlékezett meg. Ezután a helyiek, elsősorban a felnövekvő fiatalok  számára oly sokat nyújtó Súgólyuk Színpad tevékenységét méltatta, kiemelve néhány különösen emlékezetes produkcióját, A teraszt, a Macskák és egereket, a Magyar Kultúra Napja idei rendezvényét, illetve a kétszer is megismételt '56 izzó ősze volt című összeállítást.

A legújabb kori  magyar drámaírás doyenje, Hubay Miklós szerint ha az olvasó bármilyen rossz hírt olvas az újságban, már meg se rezzen tőle. Lassan szinte érdektelen számára, hiszen annyi tűzről, betörésről, gyilkosságról, csődről, annyi munkáját elvesztett emberről, cégtársait előbb lenyúló, majd cserben hagyó vagy angolosan távozó (a sor társadalmi és egyéni tapasztalat szerint bármeddig folytatható) kisebb-nagyobb (kényszer)vállalkozóról szerez tudomást napról napra, hogy a tudósítás nem éri el az ingerküszöbét. Ezzel szemben - folytatja a gondolatsort  az idős mester - ha az említett témák egyikét-másikát avatott szerző színpadi műalkotássá szublimálja, invenciózus rendező intenciói alapján tehetséges társulat  nemcsak előadja, hanem átéli a maga teljességében, akkor megtörténik a csoda. A nézőtéren ülő néhány száz ember két-három óra alatt közösséggé válik, a műfaj sajátosságai szerint sírva vagy nevetve véleményt formál a látottakról, akarva-akaratlanul jobb ember lesz, aki a saját életében  nem követi el azokat a hibákat, amelyeket elítélt, megkönnyezett vagy kinevetett.

 Márta ösztönösen tudta ezt, amikor az első olvasatra nehezen értelmezhető címet adta a darabjának. Egy korábban lovakat futtató valóságos istálló tönkrement ugyanis, amikor a beszélő nevű Fuksz Szilveszter (Fuchs = róka), "szemét" állandó jelzőjére rászolgálva lelépett, ám a bevétel mellett egyik cégtársának még a kedvesét is magával vitte. Visszatértük után a nem egészen ártatlan Bárány Erzsébet felesége és mindenben hozzá igazodó társa  lesz a semmitől vissza nem riadó szélhámosnak, hiszen ha egyszer beindul a dolog, vajon miért és hol állna meg....

A hoppon (és pénz nélkül) maradt két cégalapító Kovásznak és Turpinak végül korszakalkotó ötlete támad: társkereső irodát nyitnak. A helyiség bérlete egy évre ki van fizetve, a dekorációt és a cégtáblát kicserélik és várják a társra vágyó árva szíveket, nem riadva vissza kisebb-nagyobb szélhámoskodástól sem, amibe akár némi lóversenyzés is belefér. Rikkancsok szórólapokat osztogatnak, az urak adatokat rögzítenek a számítógépbe, fényképeket készítenek, regisztrációs és egyéb díjakat kaszálnak a mielőbbi pártalálásban bízó gazdag vagy szegény, idős vagy fiatal, igényes vagy igénytelen, csinos vagy kevéssé előnyös külsejű, többnyire nőnemű ügyfelektől. Miután váratlanul visszatérnek Fukszék, akik ismét be próbálják fészkelni magukat a jövedelmezőnek gondolt vállalkozásba, melynek jövedelmét ismét megszerzik, az újfent kifosztottakban az Angliába távozás lehetősége is felmerül. (Az egyik néző be is kiabál, hogy az jó lesz, menjenek...).

Végül a cég fellendítésével próbálkozva társas összejövetelt, tánctanulást rendeznek. A lufi egyre több helyen lyukad ki, a harsány csa-csa-csa akár haláltáncnak, a vígjáték akár fekete komédiának is értelmezhető. Így a kérdés  nyitva marad, a nevető publikum egy pillanatra megdöbben, magára ismer: Istenem, hát tényleg nincs valódi megoldás?... Brecht szerint nem a színházban kell azt megtalálni, hanem hazamenve elgondolkodni a ferde tükrön és (lehetőleg jól) dönteni.

Az író-rendező teljesítménye igazi bravúr. Nyelvileg gazdag, kiaknázta a közmondások bölcsességét, máshol az iróniát, ahogy a helyzet- és jellemkomikumot. Ez utóbbi azért is érdekes, mert - ismerve a szereplőket mint embereket és mint játszótársakat -, személyre szabja a dialógusokat, jól poentírozza szöveget (részt vett-e kémiaórán Turpi Tamás, akit a gimnázium kémiatanára alakít stb.). Harka Jenő mellett Korbuly István (Kovász Károly) és Fajcsi Ferenc (Fuksz Szilveszter) a nagy nevettető. Jól azonosult a figurával és a szituációval Somfalvyné Lombos Klára (Bárány Erzsébet), Bolemanné Hipp Ildikó (Birkóz Bea), Kosztolányi Marika (Nusika), Mihály Hajnalka (Kasza Kati), Varga Margó (Dr. Gyémánt Árminnné), Ferencz Gabriella (Dr. Gazdag Henrikné), Bakó Zsanett (Vilma). Sajátos színt képviselt a nyakatekert nyelvi humor felértékeltetésével  Fehérné Bárdos Alíz (Dr. Kelemen Evelin), az ellentétek kiemelésével Turi Gergely (Kiss Manó) és Paplovászi Ferenc (Nagy Olivér). A jellemzést szolgáló, a jellemformálást segítő ruhákat valamennyi közreműködő ki tudta használni. Közülük mégis ki kell emelni Gelb Miklóst (Árva Miska) és Kasziba Zsuzsát (Bözsi).

Kitűnő darab kitűnő előadását láthattuk, melynek sikeréhez jelentősen hozzájárult a zene Ferencz Gabriella jóvoltából és a Rónaszéki Éva- Láng István kettős által betanított tánc.  A szöveg több rétegéből ki-ki annak tapsolt, ami őt megérintette. Olyan nem volt, aki közömbös maradt. Végül pedig a mellett a szerencsés véletlen (véletlen?) mellett sem mehet el szó nélkül a krónikás, hogy  a hónapokkal korábban született mű ezekben a napokban új értelmet, új hangsúlyokat kapott. Akinek volt füle a hallásra, az könnyen észrevehette!