A Babitstól kölcsönzött cím 2009-ben elgondolkodásra késztet. A keresztények legnagyobb ünnepe következik, amikor az emberek szenvedéseit megváltó Jézus  megfeszíttetése után feltámadott. Az ő példájára utalva békét kívánt az első világháború borzalmai közt a költő, békét, rendet, nyugalmat. A történelem igenis ismétli önmagát, hiszen békére lenne leginkább szükségünk most is, nyugalomra, melyben a dal megfoganhat - ahogy egy másik lírikus áhította.  

Beteg az országunk, de nem nem lehet számára semmiféle vakcinát patikából beszerezni - még arany áron sem. Betegek vagyunk magunk is, gyűlölködők, erőszakosak, nem egyszer gátlástalanok vagy panaszkodók, depresszióba süllyedők, alkohol- és egyéb mámorba menekülők. Csak kevesen bizakodók, munkálkodók, jobbító szándékúak. Pedig a nagy nap közeledtén, jelentős változások előtt, néhány napos lazítás után valami nagy-nagy csoda történhetne velünk is. Annak révén különbek lehetnénk széthúzó, ellenségeskedő önmagunknál. Csak hinnünk kell abban, hogy lehetséges - kemény próbatételek árán - a gazdasági, társadalmi, politikai, morális bajainkból való kilábalás. Talán egy nem túl távoli húsvét után...  Addig pedig tegyük a dolgunkat, fogjunk össze, az eredmény nem maradhat el!