Heltai Jenő verses vígjátékával mutatkozott be Komlón a száz éve alakult Csíkcsicsói Színjátszókör, melyet az Élő Emlékezet Egyesület működtet. A függöny előtt egyik vezetőjük köszöntötte a közönséget, felidézve, miként kerültek ide. A szereplők ízes, kissé zárt beszédükkel idézték föl Mátyás korát, az arra jellemző gondolkodás- és érzelemvilágot, a mindennapi életet, a nem ritka hadviselést és a semmitől sem idegen igaz szerelmet.

A kezdetben gőgös, ájtatos özvegy elutasító viselkedése és a hölgy szerelmét mindenképpen elnyerni kívánó lovag gyakran előadott története ismerős a hazai nézők számára. Ezúttal a messzi vendégek idelátogatása és az általuk hozott ajándék- mű együtt keltette föl és tartotta ébren az érdeklődést. Az egyszerű  technikával és a korhű ruhákkal sikerült megteremteni a kellő hangulatot, tudtára adni a nézőnek, hogy a fő szál, a szerelmi téma valójában örök, alig változott a trubadúr költészettől napjainkig, a virágénekektől Petőfin át Heltaiig. Az  élő beszédhez közeli költői szöveg rímei nem csilingelnek fölöslegesen, a ritmus nem kelt irreális illúziókat, teljesíthetetlen várakozásokat, hanem mindvégig segíti-kíséri a két szerelmes egymásra találását. Nem zavaró az sem, hogy az eredeti vígjátékot némileg meghúzta-megrövidítette Varga Sándor színművész rendező. Így is mindvégig jelen van nála az amatőröknek kijáró elnéző humor, miközben figyel a nézőtér visszajelzéseire is. A két főszereplő, Lutz Hajnal (Zilia) és Lutz Levente (Agárdi Péter)  alakítása mellett  a királyné dajkájának, Nardellának a megszemélyesítőjéét kell kiemelni.

Érdekes színfoltot jelentett a Flamingó tánccsoport palotása. A kissé megilletődött majdnem-gyerekek megérdemelt tapsot kaptak.

 A közönség még nagyobb elégedettségét pedig a minden jó, ha a vége jó vígjátéki elrendeződés váltotta ki - a viszontlátás reményében.

A mellettem ülő hölgy meghatottan suttogta el, mennyire szíve szerint volt ez az előadás. Valamikor Erdélyből települt ide a családja, melynek egyik  otthon maradt tagja 1908-ban az alapítók egyike volt... Teljes szívemmel igazat adtam a szerzőnek: "Az élet szép. Tenéked magyarázzam?"