1909-ben, száz évvel ezelőtt írta Molnár Ferenc máig kedvelt külvárosi legendáját.
A Liliom című darabot a komlói színházbarátok tegnap este láthatták.



Figurái a mindennapok élni akaró, élni, túlélni  próbáló figurái. Kisstílű csalók, akik közül kiemelkedik nem is tudom, miért, Liliom, a bár léha, mégis éltében, halálában egyaránt szeretni való, kedvesen goromba csibész. (Szerepét a Budapesti Kamaraszínház vidéki előadásában Németh Kristóf  formálta meg, remekül.) Párja a boldogságról álmodozó, kedvesének mindent megbocsátó, odaadó kiscseléd, Juli. A tehetséges színésznőt, Stefanovics Angélát a bugyuta reklám Emeséjeként ismeri a nagyérdemű. Ezen az estén - a tapsokból ítélve - legtöbben még azt is megbocsátották neki. Emlékezetesen formálta meg Egri Kati Muskáthnét, aki miközben  erkölcscsőszként saját vállalkozásáért emel szót, valójában Liliomot szeretné visszacsábítani. Görnyedt tartásával, csoszogó járásával, rekedt hangjával, egész habitusával csalt mosolyt az ajkakra a Hollunderné ruhájába bújt önironikusan bravúros Kerekes József.  A kevésbé fontos figurák, köztük az egyenruhásak, a maguk helyén egy-egy új színt képviseltek. Az előadást rendezőként Lukáts Andor jegyzi. Puritán díszleteit Dőry Virág tervezte, aki nemegyszer merte kimondottan pocsék ruhába öltöztetni egyik-másik szereplőjét.   

A Komlón élő színházbarátok legtöbbször csak úgy kapnak ízelítőt az ország színházi életéből, ha az intézmény vezetője jó gazdája a kultúrának. Ha kiállításait, koncertjeit, saját és "kölcsönzött" előadásait igényesen válogatva, cseppben a tenger  módra bemutatja. Köszönjük, Korbuly István!