Autók sora az utcán, nézelődő szülők a közelben.



















A tornacsarnokban a munkálatok "gazdái", városvezetők,   önkormányzati képviselők (ellenzékiek is!),  a projektben közreműködő hivatali  dolgozók, egymást köszöntő régi kollégák, a csarnokot néhány szó és ima kíséretében megáldó katolikus és a református pap, a másik oldalon pedig  fehér blúzban/ingben felsorakozott, kissé feszülten  izgő-mozgó, de a történéseket figyelemmel és türelemmel végigálló nebuló, a két lépésben kényszerűségből megvalósított iskola-összevonás után egyaránt idetartozó, öntudatos GAGARINOS diák. Ők valamennyien tudják, hogy az itt elvégzett rengeteg munka  értük és az utánuk következőkért történt!

Mindaz, amit most a kivitelező Zala megyei SZABAU INVEST Kft. tulajdonosa, Szabadics József és társa készre jelentve átadott, Páva Zoltán polgármester  Komló város, Huszár Zoltán Intézményvezető az iskola nevében átvett, az Új Magyarország fejlesztési terv keretében helyi források mellett az Európai Unió támogatásával, illetve az Európai Regionális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Ahogy a polgármester úr vázolta, a könyvtárral, 4 szaktanteremmel, orvosi szobával, konyhával, étteremmel kibővített létesítmény  mintegy 500 millió forintból újult meg. Az épületben  (a teljesség igénye nélkül) ki kellett cserélni 2460 négyzetméter tetőhéjazatot, a külső-belső nyílászárókat, a homlokzatot szigetelni, több helyen  falazni,  vakolni, festeni, lerakni 3000 négyzetméter padozatot. Nem csekélység! A tornacsarnokhoz öltözőkkel, zuhanyozókkal, WC-kkel együtt 2500 m3 földmunka jelentette a kezdetet, de meg kellett mozgatni 650m3 betont, 20t betonvasat, 31t acélszerkezetet meg persze itt is falazni, vakolni, tetőt készíteni, sportpadlót fektetni, festeni. És akkor még nem beszéltünk a takarításról, a körletrendezésről, az embert próbáló el- és visszaköltözésről, a helyiségek otthonossá és használhatóvá tételéről, csinosításáról, az  új tanulás-tanításszervezési eljárásokat szolgáló eszközökre a TÁMOP pályázaton nyert további 25 millió Ft-ból beszerzett számítógépek, interaktív táblák és egyebek  elhelyezéséről, az iskolai munka csaknem teljes körű átszervezéséről, a még most is folyó utómunkálatokról, a kisebb-nagyobb hibák kijavításáról, a hiányosságok korrekt pótlásáról. Érthető, hogy valamennyi megszólaló elismerését, elégedettségét fejezte ki, indokoltan ismételve a köszönöm kifejezést.

A megbízást közbeszerzési pályázaton  a zalai SZABAU-INVEST Kft. nyerte el. Az építkezés nagy részét Drabant János magasépítő főmérnök irányította (tőle származnak a szakmai  adatok), de a végrehajtásba  bevontak 5 komlói és egy szászvárit vállalkozást is. Az  érdemi munka mindössze 77 napot vett igénybe anélkül, hogy a gyorsaságnak a minőség látta volna  kárát.

Méltán vallotta be a nemzetiszín szalagot átvágó polgármester úr, milyen érzések kavarogtak benne: "Büszke vagyok arra, hogy városunk egy nagyszerű létesítménnyel ismét gazdagodott, fejlődött. De büszke vagyok a pedagógusok munkájára, erőfeszítésére, eredményeire is. Emellett  nem kis büszkeség tölt el azért,  mert  mi is tudtunk adni hozzá , nem is keveset!"

A  néhány napos (a tanulók számára örömteli) csúszást követő  ünneplés után feszített tempójú hétköznapok következnek. Ezek egyikén beszélgettem Huszár Zoltánnal a jobb lehetőségekre alapozott, a kollégák bevonásával kitűzött célokról, az immár igen nagyra bővült Kökönyösi Oktatási Központ Szakközépiskola - változatlanul - Gagarin Általános Iskolának nevezett egysége előtt álló régi-új kihívásokról.  

Az előzményeket annyiban lehet összefoglalni - kezdi az igazgató úr -, hogy 2000-ben két iskolát, a Gagarin és az Ifjúság utcait össze kellett vonni, majd 2007-ben hozzájuk csatolták a Fürst Sándor utcait is. A nem kevés ellentmondást  magában hordozó döntés esetenként  érdeksérelmet, vitát okozott. Mind a tanulóknak, mind a szülőknek, mind a tantestület tagjainak nehéz volt az összecsiszolódás, amelyet a megerőltető, idegtépő többszöri ide-oda költözés feszültsége, a változásokkal szükségképpen együttjáró bizonytalanságok felfokoztak. Leginkább az segített  a problémák megoldásában, hogy sikerült  a három, sokáig önálló, intézmény profiljából megőrizni és egybegyúrni  a legfontosabb elemeket. Így  megtartottuk a testnevelés-tagozatot, kiemelten kezeljük az informatikát, még magasabb szintre emeljük a természettudományok  oktatását, az ún. normál osztályainkban pedig a néptáncot kínáljuk pluszként. Tantárgyfelosztásunk a szakmai szempontok maximális érvényesítése révén mindenki megelégedésére szolgál, az órarend és a terembeosztás nem kis feladata célszerűnek mondható. Az utóbbin nagyon sokat javít az új tornacsarnok üzembe helyezése, mivel megszűnt az óraközi buszozás (erre az idei évtől csak az úszásoktatás ad okot).  Úgy érzem - ismerve az érintettek véleményét -, hogy minden eddigi iskolaévnél kiegyensúlyozottabb, - merem remélni - eredményesebb évet kezdtünk el. Olyat, amelyben a központi elvárásokkal együtt képesek leszünk teljesíteni közösen kialakított és elfogadott helyi programunkat is. Ebbe többek között beletartozik  az IPR (integrált pedagógiai rendszer), a nevelési segélyben részesülő, több szempontból fokozottan hátrányos helyzetű tanulók segítése,  közösségbe integrálása,  olyan szellem és olyan gyakorlat kiteljesítése, amelyben értéke van a tanulásnak, a munkának, a tisztességnek. Nem is, hanem csak annak! Mindehhez szüntelen igyekezet, megújulási készség, ön- és továbbképzés szükséges, a már bevált tapasztalatok átadása, átvétele, rugalmas alkalmazása. E téren, igazgató-helyettes kollégámmal együtt úgy véljük, hogy jó úton járunk. Az ő számításai alapján kimondhatom, hogy a nem egészen 50 pedagógus közel 200 tanúsítványt szerzett arról, mennyire eredményesen teljesített a különböző  továbbképzéseken. Így hát önteltség nélkül vagyok optimista.

Befejezésként azt ismételhetem meg, amit az avatáskor mondtam: Mindent-mindent  valamennyiünk nevében megköszönök: a pályázatírást, az anyagiakat, a munkát, az összefogást, a szomszédoknak virágaink nyári gondozását, a környékbelieknek a zaj, a felfordulás elviselését, a kollégáimnak, valamennyi munkatársamnak az időt, energiát nem kímélő odaadást, kitartást és ezek látható eredményét. Szívből kívánom, hogy előbb-utóbb valamennyi intézmény a miénkhez hasonló körülmények között dolgozhasson! A szülőket, a gyerekeket, valamennyi munkatársamat és - hangsúlyozottan - a fenntartót pedig arra kérem, segítsen gyönyörű iskolánkat, csarnokunkat megóvni! Ehhez mielőbb kerítésre és egy térfigyelő rendszer felszerelésére lenne szükség. Akkor (mi se természetesebb) az ide járó  városi gyerekek kb. harmada  mellé szívesen fogadunk és várunk újabbakat is!

Ez a beszámoló nem lenne teljes, ha a tantestület évtizeden át volt, azóta csak fizikailag távol került tagjaként  - az újságírás írott-íratlan szabályait feszegetve - nem szubjektív vallomással fejezném be Ady szavait kölcsönözve:  "Ha élet lengi be az iskolát,/ Az élet is derűs iskola lesz./ S szent frigyüket így folytatják tovább. (...) Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. (...) Bár zord a harc, megéri a világ,/ Ha az ember az marad, ami volt: / Nemes, küzdő, szabadlelkű diák!"