- A Nyugat-dunántúli Közkincs bizottság elnöke lett nemrégiben. Milyen elképzelésekkel kezdi meg ezt a feladatot?
- Egyrészt megtiszteltetés volt számomra és meglepetésként ért a javaslat, hogy én lettem az elnök. Ugyanakkor örültem is neki, mert – bár ez inkább egy konzultatív testület a fejlesztési tanács mellett – azt remélem, hogy befolyunk lehet azokra a folyamatokra, amelyek a kulturális fejlesztéshez kapcsolódnak. Talán sikerül majd orientálnunk a pályázatok kiíróit abban, hogy határozottabban jelenjenek meg olyan jellegű kérdések, amelyek a közösségi művelődés, könyvtár, múzeumok dolgait fejlesztik. Másrészről fontosnak tartom, hogy a minisztérium által a közkincs programra biztosított pénzek elosztásánál – az ígéretek és a remények szerint – komoly szerepe lesz ennek a bizottságnak.
- Több bizottsági taggal is beszéltem már és ezt a feladatot mindannyian kiemelték. Korábban nem úgy alakultak ezek az elosztások, ahogy a helyi szakemberek helyesnek látták volna?
- Határozottan ezt lehet mondani. Két évvel ezelőtt ad hoc bizottságként tevékenykedtünk a fejlesztési tanács mellett. Véleményem szerint téves információk miatt, de a miniszter akkor a javaslatainkkal ellentétesen,  másként döntött.
- Ebben a testületben a kultúra számos területének lépviselője részt vesz, de a színházak miért nem képviseltetik magukat?
- A színházak valóban nincsenek a testületben, de a kérdés felmerült. A régió középtávú fejlesztési koncepciójában pedig a szombathelyi színház, mint fejlesztési terület szerepel. Nem tudom megmagyarázni, milyen okból maradtak ki a színházak – a bizottság szervezeti és működési szabályzatát a régiós tanács alkotta meg, nekünk gyakorlatilag egyetértési jogunk volt.
- Milyen fontos feladati lesznek a testületnek a közeljövőben?
- Több is van, de egyet kiemelnék. Olyan aktív emberekre lenne szükség – Zalában is – akik helyben szervezik a kultúrát, illetve elsősorban a közösségeket. Ők lennének azok, akik sokféle információt szolgáltatnának a kistérségekben élő emberek számára – legyen szó munkaerőpiaci információkról, vagy képzési lehetőségekről. Meggyőződésem, hogy ha önmagukon nem segítenek a közösségek és nem szerveződnek, akkor felszámolódnak a kisfalvak.
-