Koštunica szerb miniszterelnök 2004. szeptemberi ígéretével szemben „a szerb kormánynak nem sikerült felállítania azt a két bizottságot, amelyek az etnikai alapon elkövetett cselekményekkel, illetve általában az etnikai kapcsolatokkal foglalkoznának”. A szöveg megjegyzi, hogy „Szerbia és Montenegrót nemzetközi és európai emberi jogi egyezmények kötik, amelyek teljes körű végrehajtásáról gondoskodnia kell az EU-integráció további haladásának feltételeként”.

Állásfoglalásában az Európai Parlament „mély aggodalmát fejezi ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt”. Az EP „felszólítja Szerbia és Montenegró hatóságait”, hogy a Vajdaságban előforduló erőszakos cselekedeteket a hatályos jogszabályok alapján tekintsék bűncselekményeknek.

Az Európai Parlament kinyilvánítja, hogy saját „költségvetési jogkörét mind segítségnyújtásra, mind pedig Szerbia és Montenegróra történő nyomásgyakorlásra hajlandó felhasználni, az alapvető emberi jogok és szabadságok, köztük a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának elősegítése érdekében”.

Az állásfoglalás felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és személy szerint Javier Solanát, az EU külpolitikai főképviselőjét, hogy „fordítsanak nagyobb figyelmet arra a biztonsági veszélyre, amelyet a vajdasági kisebbségek zaklatása jelent”. Ennek érdekében az EP azt kéri, hogy az Európai Unió küldjön megfigyelőket a térségbe.

A dokumentum végül figyelmezteti a Szerbia és Montenegró-i, illetve a szerb kormányt, hogy „a szabadság és demokrácia elve, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a stabilizációs és társulási folyamat alapelemei előfeltételét képezik annak, hogy az Európai Parlament beleegyezését adja a stabilizációs és társulási megállapodás aláírásához és általánosságban az Európai Unióval való jövőbeli partneri kapcsolatokhoz”.

Az Európai Parlament Sajtószolgálatából kapott tájékoztatás szerint a  parlamenti vitában Kovács László európai biztoson kívül még hét magyar képviselő szólalt fel: az európai néppárti Becsey Zsolt, Gál Kinga, Olajos Péter és a szlovákiai Duka-Zólyomi Árpád, a szocialista Tabajdi Csaba és Hegyi Gyula, valamint a liberális Szent-Iványi István.