Dél-Amerika ôserdeiben vadon él a kakaófa, amelynek gyümölcse a kakaóbab. Virágzó ültetvények voltak már Amerika felfedezése elôtt Mexikó és a mai Venezuela területén. Az elsô kakaóültetvények az indiánok vándorlási útvonalát követték. Az aztékoknál és a majáknál a kakaóbab többféle funkciót is betöltött. Szerepelt vallási szertartásaikon,- mint varázsital - (egy maja legenda szerint a csokoládé az istenek eledele), fogyasztották élvezeti cikként és élelmiszerként is. Ugyanakkor fizetési eszközként is használták, hiszen Amerika felfedezése elôtt az adót még kakaóban fizették.

 Egy rabszolga ára 100 kakaóbab volt. Itt kapcsolódik be a csokoládé-történetbe Kolombusz Kristóf, aki egy maja kereskedô bárkáján találkozott eléször a kakaóbabbal,- de mint fizetési eszközzel. Haláláig nem is sejtette, hogy Európa kereskedelmében a kakaóbabnak másféle szerepe is lesz.

 
A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte s csak ezután terjedt el Európa országaiban.

Spanyol krónikások jegyezték fel, hogy az indiánok által fôzött kakaóital nem ízlett a hódítóknak. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert vízzel fôzték és édesítés nélkül fogyasztották. Csak késôbb, a spanyolok által betelepített szerzetesek és apácák kezdték el az európai ízlésnek megfelelô, ízesített csokoládét készíteni.
Európában a csokoládéfogyasztás a 17-18. században kezdett elterjedni. Spanyolországból elôször a Vatikánba kerül, majd Olaszországban jön divatba. Elterjedését vallási viták követik, mivel a hölgyek már a templomba is magukkal viszik az édes nektárt. Kezdik úgy vélni, "a jól elkészített csokoládé oly nemes eledel, hogy az istenek tápláléka inkább ez lehetett, mint a nektár, vagy az ambrózia." Komolyan felmerül a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéitalt fogyaszt.

Végül XIII. Gregely pápa engedélyezi fogyasztását böjti napokon is.