Grigorij Jefimovics Raszputyin az orosz cári család bizalmasa és gyóntatója volt, befolyása és hatalma azonban gyűlöletet és félelmet is keltett az udvar nemesei körében. 1914-ben már megpróbálták megölni, de túlélte a súlyos sebeket okozó késelést. Az átható tekintetű, magát szentnek tartó, misztikus és gyógyítóerővel rendelkező férfit Alekszandra cárné igen nagyra becsülte, hiszen egyetlen fia, a súlyos vérzékenységgel küzdő Alekszisz szenvedésein sokat tudott enyhíteni. A cárnénak küldött egyik levelében Raszputyin, aki tisztában volt azzal, hogy sok ellensége akad az udvarban, megjósolta saját halálát. Ugyanakkor figyelmeztette Alekszandrát, hogy ha halálát valamelyik cári rokon okozza, akkor két éven belül a teljes család kihal.

1916. december 16-án Raszputyint a Juszupov-palotába csalták, ahol mérgezett étellel kínálták, de hatás nem mutatkozott. Ezután Juszupov herceg belelőtt a nagy termetű férfiba, aki összeesett ugyan, de rövid idő múlva üvöltve felpattant, és megpróbálta megfojtani támadóját. A menekülő herceg után kúszó Raszputyin egy zárt ajtót is felfeszítve kijutott az udvarra, ahol ismét belelőttek, és egy vasrúddal összeverték. A gyilkosok ezután egy kocsiba tuszkolták, hogy a folyóhoz vigyék, a vízparton azonban Raszputyin újra feléledt, de csak egyik kezét sikerült kiszabadítania a teste köré tekert kötelekből, így végül a folyóban lelte halálát.

Halála után két évvel Anasztázia hercegnő kivételével valóban az egész Romanov-család halott volt, úgy, ahogy azt megjósolta.

A történethez még egy érdekesség tartozik: az ír születésű Louis Hamon gróf, ismertebb nevén Cheiro, a híres tenyérjós 1905-ben tanulmányozta Raszputyin kéznyomát, majd kijelentette: erőszakos halállal, egy palotában fog meghalni, ahol méreggel, késsel és golyóval fognak az életére törni, majd feje felett összecsapnak a Néva jeges hullámai.