A karácsonyi hiedelmek legnagyobb része az ünnepi étkezéshez fűződött. A vacsora végéig a gazdasszonynak azért nem volt szabad felállnia az asztaltól, hogy a kotlósai jól üljenek. A gazdának pedig azért, hogy a méhei el ne szálljanak a következő évben. Aki az asztalra könyökölt, kelést kapott.

Egyes vidékeken terítettek a család halottainak is, és gondoskodtak a lelkekről, az angyalokról is, diót dobtak számukra a szoba sarkaiba. Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt valamilyen mágikus jelentősége. Például a bab, a borsó, a mák a bőséget biztosította, a fokhagyma védte az egészséget, rontás elhárítására diót használtak, a méz pedig az egész életet édessé tette.

Egyes vidékeken karácsonykor kútba dobtak egy almát, amit Vízkeresztkor kihalásztak, és a család közösen elfogyasztotta, hogy az új esztendőben egészségesek legyenek.
A karácsonyi alma még sok mindenre jó volt. Aki evett az almából, ha a következő esztendőben eltévedt valamerre, az almára gondolva hazatalált. A gazda elvágott egy almát, és ha magot is vágott, a következő esztendőben rossz idő, ha a magok épen maradtak, jó idő volt várható. Azt is hitték, hogy aki férges almát választ, a következő évben meghal. Általában az alma az egészség, a szépség, a szerelem jelképe volt.

Az étkezés után az asztalon maradt morzsát Vízkeresztig összegyűjtötték, és kivitték a szőlőbe. Ott szétszórták, hogy az újévben jó termés legyen.

                Békés Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!