Miért fedi homály Sztálin utolsó napjait? Egyáltalán volt ember a Szovjetunióban, akinek nem állt érdekében a tízmilliók pusztulásáért felelős diktátor halála? A hivatalos verzió szerint agytrombózis volt a rettegett államférfi halálának oka, de a történetben és a körülményekben sok ellentmondás található.

Sztálin uralkodása idején több mint harminc millió embert lőttek agyon, akasztottak fel, éheztettek, vertek halálra, de közismerten örömét lelte leghűségesebb híveinek kínoztatásában és kivégzésében is, és magánéletében is zsarnok volt. 1953-ban, mikor Sztálin már 73 éves volt, üldözési mániája és kiszámíthatatlan kitörései egyre súlyosabb formát öltöttek. A diktátor minden lépését árgus szemekkel figyelte azonban a hozzá legközelebb álló négy politikus: Berija, a titkosszolgálat vezetője, Bulganyin honvédelmi miniszter, Malenkov miniszterelnök-helyettes és Hruscsov, Moszkva pártbizottságának első embere. Volt okuk a félelemre és elővigyázatosságra, hiszen korábban nem egy, hozzájuk hasonlóan magas beosztásban levő kommunista vezető tűnt el vagy halt meg váratlanul. Sztálin, nem sokkal halála előtt összeesküvést gyanítva börtönbe küldette orvosát, elküldte magántitkárát, és kivégeztette testőrségének vezetőjét.

Hruscsov elbeszélése szerint Sztálin március elsején meghívta négy munkatársát Moszkvától 70 kilométerre levő kuncevói dácsájába, egy kis poharazgatásra. Március harmadikán hajnalban a testőrök rémülten jelentették, hogy uruk már 24 órája nem mutatkozott. A négy politikus feldúlva a helyszínre rohant és orvost hívott, a következő hosszú órákban Sztálin időnként még magához tért, de március 4-én végül meghalt. A rádió két nappal később adott hírt a haláláról, és innen kezdve a dátumok és a helyszínek sem egyeznek mindenhol. Március 9-én került sor a XX. század legmonumentálisabb temetési szertartására, a szovjet állam megalapítóját a Lenin-mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.

Sztálin halálának körülményei máig sem tisztázottak, évekkel később Hruscsov már azt állította: ő és társai nem is látták Sztálint, és orvost sem hívtak hozzá, mikor rosszullétének hírére a dácsájába siettek, de ismert olyan verzió is, hogy Sztálint moszkvai lakásán érte a szélütés. Az igazság talán sosem fog kiderülni, de egy biztos: Hruscsov 1956-ban bejelentette, hogy egyszer s mindenkorra vége annak a korszaknak, amikor az állami terrorizmus a belpolitika formálásának bevett eszköze volt