A mexikói kormány 1861. július 17-én felfüggesztette adósságainak visszafizetését, ezért III. Napóleon, aki nagy elődjétől hódítási kényszert örökölt,   elindult meghódítani a tengerentúli Mexikót.

Benito Juarez liberális serege véglegesen legyőzte a konzervatív hasdsereget, így megpróbált reformokat hozni, amikhez azonban sok pénz kellett, így elhatározta az államadósság visszafizetésének elhalasztását. Angliának 64 994 000 pesoval, Spanyolországnak 9 460 000 pesoval tartozott.

A hitelezők fegyveres demonstrációt határoztak el Londonban, így Veracruzban spanyol, francia, angol csapatok szálltak partra. Mivel Juarez megijedt, s engedett (november 26-án bejelentette, hogy az adósságokat fizetni fogják), az angolok és spanyolok hazatértek, a franciák azonban nem, noha csak az összes adósság 2,5%-a volt a francia államé.

III. Napóleon azonban nagyhatalom akart lenni, így hódítani akart, főként a gyenge Mexikóban, amikor az angolokat lekötik gyarmataik, az amerikaiak pedig éppen háborúznak.
A harcok 1862-ben kezdődtek meg, s egy évvel később már egy 38 000 fős francia haderő harcolt az országban Forey tábornok vezetésével.

Az 1860-as években a franciák nem nagyon értek rá Mexikó ügyes-bajos dolgaival foglalkozni, így felajánlották a mexikói császári címet Habsburg Miksa főhercegnek, aki 1863. április 10-én boldogan fogadta a császári címet. Az ötlet már jóval korábban megszületett, akkor amikor Habsburg Miksa 1856. január 16-28 között Párizsban vendégeskedett. Nem csak III. Napóleon, hanem a Vatikán is támogatta. A dolog érdekessége, hogy Mexikó bécsi nagykövete Thomas Murphy már 1846 januárjában érdeklődik egy Habsburg-uralkodó lehetőségéről, sőt Metternich herceggel is tárgyal.

Juarez seregei  többször is vereséget szenvedtek a franciáktól, így azok 1863 júniusában bevonultak Mexikóvárosba, miközben az elnök San Luis Potosiba menekült.

A konzervatívok nagyszámban csatlakoznak a franciákhoz, s megalakul a "Tiszteletreméltók Nemzetgyűlése", amelyben a konzervatívok, katonák és egyház képviselői kapnak helyet. Az ügyet szervező Murphy (újra) bécsi nagykövet lett.

1863. július 10-én törvénybe iktatják, hogy Mexikó alkotmányos monarchia, élén egy katolikus herceggel, császári címmel. Elsőként II. Sándor orosz cár ismeri el uralkodóként.

Egy évvel később (1864 május)  fényes külsőségek között érkezik meg (a Novara fedélzetén) Habsburg Miksa és felesége Charlotte Mexikóba, s július 12-én bevonulnak Mexikóvárosba is. Ott megkoronázzák őket, s majdnem mindenki tényként kezeli Miksa uralkodását.

Juareznek alig 7000 embere maradt, s Miksa nagyon népszerű volt a nagypolgárság körében, sőt a mexikói haderő már Juarez ellen is harcolt.  Így a 7-8000 fős hadsereg Miramon és Meija tábornokok vezetésével tulajdonképpen saját honfitársai ellen harcolt.
Miksa azonban uralkodónak gondolta magát, s sorban hozta a rendeleteket, s nem vont vissza sok eddigit. Az egyházi birtokokat nem adta vissza, sőt az állam és egyház szétválasztását sem semmisítette meg. A liberálisok konzervatívnak, a konzervatívok liberálisnak látták.

Kifizette Franciországnak a 270 millió frankos expediciós költséget, s igyekezett országát betelepíteni bevándorlókkal.
1865-ben Juarez seregének maradékait is sikerült legyőzniük, így a császár kijelentette, hogy Juarez ügye elveszett.
Ekkor azonban véget ért a szecessziós háború, s így az USA segíteni tudott Juareznek, hiszen a Monroe-elvet hirdették: Amerika az amerikaiaké.

1865 decemberének az USA külügyminisztere jelezte  a francia nagykövetnek, hogy támogatja Juarezt, így III. Napóleon elhatározta csapatai kivonását. A hadseregre máshol is szükség volt.

1866-ban a franciák megkezdték a kivonulást, s Ferenc József sem tudott (vagy nem akart) segíteni, esetleg egy-két századnyi katonával.

Juarez esélyei megnőttek, a nép kezdett visszállni mögé a francia kivonulás láttán.

Miksa serege 7000 főre olvadt, míg Juarez serege 30 ezres lett.
A mexikóiak, az amerikaiak és britek ellen azonban kevés a franciák által biztosított katonaság, így Miksa császár 1867. május 21-én a teljes seregével (8000 katona és 400 tiszt) a felkelő csapatok kezére került, s Juarez tábornok 1867. június 19-én kivégeztette, s vele együtt Miramon és Mejia tábornokokat is. Erre Querétaróban került sor, s július 15-én Juarez bevonult Mexikóvárosba.

Ott egy kiáltványt bocsátott ki, amelyben megfogalmazta híres mondatát: "... mások jogainak tisztelete egyenlő a békével...".

Miksa császár holttestét a Novara cirkáló szállította vissza Európába, az amelyen néhány éve oly diadalmasan megérkezett. Triesztből vonat vitte Bécsbe, ahol nagy tömeg előtt temették el.