A sziget a Földközi tengerben (pontosabban a Tirrén-tengerben) Sziciliától körülbelül 50 km-re délnyugatra fekszik. A különböző dokumentumok alapján a múltban már többször is kiemelked(het)ett a tenger vizéből, majd elsüllyedt. A krónikák szerint a sziget helyén vulkánkitöréseket jegyeztek fel i.e 264-261 között, i.e. 10-ben, 1200-ban és 1831-ben.A különböző lexikonok több időpontot is megadnak a legújabb (újjá)születésre.

A feljegyzések szerint 1831. június 28 és július 10. között nagyon erős szeizmikus mozgásban volt a tenger. A sziciliai Sciacca, sőt Palermo házait is erős földmozgás érte, de csak július 12. (más források szerint 13 vagy 14) volt az a dátum, amikor 15-20 magas füstoszlop szállt fel, s a tenger szinte forrni kezdett.

Eloször hajótűznek vélték, de  a borzalmasan erős kénszag  miatt rá kellett jönniük a vulkáni eredetre. A közelben hajózók közül  a  HMS Rapid hadihajó kapitánya Charles Henry Swinburne jelentette Máltán  feletteseinek a tapasztaltakat.  Korábban az adott helyen 200 méteres mélység volt.

Négy nap múlva  birtokba vette egy Michele Fiorini nevű halász, aki birtoklása jeléül egy póznát szúrt le a szigeten. Július 18-án már 4 méter magasra emelkedett ki a vízből, Több mint két héttel később  már 63 méter magas volt, s 4800 méter volt a kerülete.
Több ország is magának követelte. Augusztus 20-án birtokba vették az angolok - ahogyan kell,  angol küldöttség  lépett a szigetre és  kitűzték az angol zászlót az erősen gőzölgő és gomolygó szigetre. Az angolok elnevezték Graham szigetnek (Sir James Robert George Graham admirális tiszteletére), s a franciák is elnevezték a "születésnap" miatt Júlia szigetnek (júliusi sziget volt  ). Az angolok és franciák mellett kitűzette a zászlót szicilía királya II. (Bourbon) Ferdinánd is, aki szerényen Ferdinandae névre keresztelte, s országához csatolta. Mindezek mellett az olaszok és spanyolok is igény tartottak rá.

A szigeten két kráter volt, amelyek sárgás, kénes vízzel teltek meg, s nehezen lehetett a szigeten tartózkodni az erős kéngáz miatt.

Mire komolyodott a helyzet a vitában a sziget elsüllyedt (más források szerint elhordta a tenger?). Erre 1831 decemberében került sor.

1835-ben a víz alatt 3 méterrel volt a legmagasabb pontja, majd 1935-ben 8 méterrel. Jelenleg újra emelkedőben van, a vízfelszíntől 5,9 méterre van a "legmagasabb"csúcsa, s a vulkáni tevékenység is erősödött.