Babbage a XIX. század legnagyobb matematikusai tartozott, s megis nagyon keveset hallunk róla. Életének közel nyolcvan éve alatt különböző mechanikus gépeket tervezett, amelyek segíthettek (volna) a hajózási és csillagászati problémáinak gyorsabb megoldásában.

Apja gazdag bankár volt, így Cambridge-ben tanulhatott, s már fiatalon a matematika gépesítéséért lelkesedett.

 
Már 1826-tól a Royal Society tagja, s 1828-39 között (tanulmányai színhelyén) cambridge-ben matematika tanszékvezető professzor, bár soha nem tanít.

Az első számológép amelyet megtervezett, a Difference Engine (differenciálgép) volt, amit logaritmustáblázatok készítésére szeretett volna használni, még az 1820-as évek elején.
Az eredmények közvetlenül egy fémlemezre kerültek volna, egy pontozó segítségével.

A gép - tervei szerint - meg a hatodik rendű differenciálokat is számolta volna (a későbbi vizsgálatok szerint hibátlanul!), és 20 jegyű számokkal dolgozott volna. A gép sohasem készült el, amelynek oka az anyagi lehetőségek kimerülése (17 470 fontra becsülték a belefektetett pénzt), másrészt a kor technikai lehetőségeinek problémái miatt. Tervei megvalósításához mindössze két segédje volt.

A tervekre 1824-ben megkapta a Royal Astronomical Society aranyérmét, s megszerezte John Herschel csillagász valamint Ada Byron támogatását, ugyanakkor George Biddell Airy a Királyi Csillagász jóindulatát nem tudta elnyerni.

1822 és 1834 között John Clement mechanikus segítségével a 24 ezer szükséges alkatrésznek csak felét készítettek, vagy vették meg, s további hatalmas összegre lett volna szüksége.
1833-ban a differenciagép elveinek továbbfejlesztésével Babbage hozzákezdett egy második (soha el nem készült) gép, az Analytical Engine (analitikus gép) tervezéséhez. A gép tervezéséhez előlegként 17 000 fontot kapott a kormánytól, de 20 000 fontot ő is ráköltött.

Tíz eredménytelen tervezgetés után a kormány megvonta bizalmát Babbage-tól, így anyagi támogatás nélkül kellett továbbépítenie. (Peel miniszterelnök szerint - “Mi lenne, ha a gépet arra használnánk, hogy számolja ki, mikor fog működni?” ).
Az analitikus gép egy univerzális gép lett volna, amely lyukkártyáról olvassa be az adatokat (amelyek lehetnek információk és utasítások is), majd a matematikai műveletek után képes az eredményeket kinyomtatni. A számolási, vezérlési folyamatokat szintén lyukkártyák vezérelték (volna). Itt már megjelent e feltételes vezérlésátadás is.

Tervezett 1000 darab 50 fogaskereket tartalmazó oszlopot, amelyek összesen 200 részeredmény tárolását tették volna lehetővé. A kor műszaki lehetőségei nem tették lehetővé a gép elkésztését, pedig haláláig ezen dolgozott, teljes vagyonát feláldozva.

A terv alapján - egy jelentősen leegyszerűsített változatot - 1853-ban Petr Scheutz és Edvard Scheutz készített el, amely harmadrendű differenciálokkal 15 jegyű számokat kezelt. A kásőbbi változtatásokkal (Christel Hamann) 1910-ben már tízjegyű függvénytábla készítésére használták, s egészen az 1940-es évekig üzemben volt.

A Science Museum 1991-ben megépítette Babbage rajzai alapján az eredeti differenciagép egyszerűsített, korszerűsített változatát négyezer (más források szerint 12 000) alkatrészből három tonnányi anyagból. A gép 3,5*0,5*2,1 méter méretű lett, s hibátlanul működött amikor a 7. hatványok táblázatának első száz értékével tesztelték.

2000-ben elkészítettek hozzá egy Babbage által tervezett nyomtatót is, amely csekély két és fél tonna volt, se a számsorokat többféle formátumban is képes volt kinyomtatni.

Más irányú ötletét gyakran tapasztalhatjuk, hiszen neki jutott először eszébe, hogy a színházakban különböző színű fénnyel lehet a színészeket megvilágítani, fokozandó a hatást.

Nevét egy holdkráter őrzi a Hold északi sarka közelében.