Szolnokiak nemzedékei emlékeznek diákkoruk egyik kellemes állomásaként a Véső úti lőtérre. Magam is nosztalgiával gondolok a "kötelező lőgyakorlat" fedőnevű tanitási szünnapokra. Különös hangulata volt ezeknek az odacsődöléseknek. Az egész napos semmittevést, dumcsdizást, alig-alig zavarta meg, hogy közben, a tesitanárok fontoskodása közepette, néhány kisöbű sportpuskalövést is le kellett adnunk a távolban tarkálló céltáblák felé - csak amúgy alibiből. Közepes lelkesedésű és decibelű durrogtatásunk különösebben nem zavarta a környéken lakókat sem. Azonban nagyot változott a világ. A mai elüzletiesedett, teljesitményorientált való világban mintha gyökerestől kiforgatták volna emberi léptékéből az egykori sportlőteret.

Ma profithajhász nagyüzemben folyik a lövészet. A lőteret bérlő-üzemeltető vállalkozó dörzsöli a tenyerét, a szomszédok pedig hajukat tépik, füleikbe vattát gyömöszölnek, magukra zárják házaik nyilásait - ostromállapotban élnek, immár harmadik éve. Ugyanis a mostani nagykaliberű lőfegyverek és az egykori, békebeli sportpuskák zaja körülbelül úgy aránylik egymáshoz, mint a szilveszteri petárdák durrogása a pezsgősdugók pukkanásához.

Többszöri műszeres vizsgálat kimutatta a megengedett zajszint feletti decibeleket, több határozat tiltotta-korlátozta a nagyerejű lőfegyverek használatát, mindhiába. Az utóbbi másfél évben a Véső úti lakosok minden beadványa hasztalan próbált véget vetni az áldatlan állapotnak. Valamiért Babits elhiresült strófája jut eszembe: "vétkesek közt cinkos aki néma", ugyanis sem a városháza jegyzői  illetékessége, sem a lőtér működési engedélyét könnyelműen kiadó Szolnok városi rendőrség, sem a megyei rendőrség, de az elfogultság okán rájuk testált Jászberényi Rendőrkapitányság nem volt képes egyértelmű, foganatostható döntést hozni.

Folyik a maszatolás, az időhúzás. Fellebbezés fellebbezés hátán, unásig megismételt zajszintmérések egy és ugyanazon mérőműszerrel. Bár az elsőfokú határozat betiltott mindennemű nagykaliberü lövészetet, a másodfokú már csak azok napi gyakoriságát korlátozta. Mintha bizony naponta csak az ötszáztizenegyedik durranás okozna maradandó károsodást egy környékbeli derék házörző kutyában vagy gazdájában, az azt megelőző ötszáztiz nem! És különben is, most szervezzenek a szomszédok lövésszámláló őrszolgálatot, vagy hogy képzelik? Egy ilyen, ellenőrizhetetlen, számonkérhetetlen határozat a panaszosak részére felér egy becsületsértéssel, vagy jobb esetben nevezzük gúnyos tréfának.

De mit is várhatunk el egy olyan hatóságtól, melynek alkalmazottai az egyik legfőbb kuncsaftjai az elmarasztalandó vállalkozásnak? Igen kérem, az ominózus zajszennyezés legfőbb okozói maguk a rendőrök, újabban ugyanis ők tartják itt kötelező és gyakori éleslövészetüket. Karakas László városi rendőrkapitány közben egy internetes fórumon mély empátiát gyakorol a lakókkal szemben, és együttérzően javasolja, forduljanak bizalommal a városi jegyzőhöz, mintha bizony nem tudná, hogy a jegyző már egyszer a Városi rendőrséghez utalta az ügyet. Ennél azért többet lehetne elvárni a friss Ezüst Pelikán dijas lokálpatriota közszereplőtől! (Szolnok városa minden évben kettő ilyen dijat oszt ki a városért odadóan tevékenykedő, arra érdemes potentátok között.)

A Véső úti lakók, akik immár három éve szenvednek tőle,  és másfél éve harcolnak ellene, a zaj egyértelmü betiltása avagy megszüntetése érdekében a közeljövőben még számos jog-(és jogon kivüli) orvoslati lehetőséggel próbálnak élni. Kinjukban, immár sokadszor a város jegyzőjéhez fordulnak, legújabb beadványukban ezúttal tételesen sorolva az ide vonatkozó törvényi passzusokat. Ezen kivül beadvánnyal készülnek folyamodni az állampolgári jogok onbudsmanához és a közigazgatási hivatalhoz is. És végső soron nem zárják ki a polgári peres eljárást sem, de ez egy kicsit húzós lesz, mert ehhez már elfogulatlan sztárügyvédet kéne megfizetniük, s a pereskedés jó magyar szokás szerint évekig elhúzódhat. És végső soron ott van még valamiféle polgári engedetlenségi vagy demonstrációs lehetőség is. Például megtehetik, hogy az éj leple alatt magukat a céltáblákhoz kötözzék, vagy a lőtér zaját magnetofonra véve nagyteljesitményü hangszórókkal lejátszhatják a polgármester, a jegyző, a rendőrkapitány hivatala vagy lakása előtt. Ugyanis az ominózus lakókörnyéken nem lakik a város egyetlen egy választott vagy megbizott képviselője sem. Hadd ismerjék meg hát ők is, milyen is a magyarok istene!

A fotó illusztráció

Bővebbet a témáról:

http://www.szolnok.hu/0100_hun1000_Forumok/topic.asp?TOPIC_ID=250

http://www.szolnok.hu/0100_hun/1000_Forumok/topic.asp?TOPIC_ID=222

http://www.szolnokinaplo.hu/?q=node/1847