A sokadik, a műszaki ellenőrt nem számítva is, immár a negyedik szakértői vizsgálat megrendeléséről döntött a Szolnok Térségi Hulladék Rendszer legutóbbi konzorciumi ülése. A viharos hangulatú gyűlésen egymással szögesen ellentétes álláspontok csaptak össze a kétpói depónia sokat emlegetett kavicságyának minősége kapcsán. A tét egyesek szerint  négy milliárd forint. Vagy másfél milliárd, esetleg csak másfélszáz millió.

Legjobb esetben is újabb néhánytízmilliós szakértői díjjal rövidül meg a konzorcium. Mint lassan kiderül, a korábbi állításokkal ellentétben a minőségi kifogások nem a szabályozók szigorodása, hanem éppen azok engedékenyebbé válása folytán merülhettek fel. Történt ugyanis állítólag, hogy az új uniós elvárások megengedővé tettek egy új, korszerűbb víelvezetői eljárást. Melyet a kivitelező Mota Engil S.A. (MESA) készségesen alkalmazott is a kétpói munkája során.

Azonban vélhetőleg  elkövették azt a hibát, hogy ezen lépésüket előzetesen nem egyeztették sem a megbízó konzorciummal, sem a műszaki ellenőr Keviterv Akva Kft-vel. Igy a kétpói sóderágy nem az eredeti terveknek megfelelően készült el, és ez egyesek szerint akkor is elitélendő, ha egyébként a minősége kifogástalan. Ezt egyébként, mármint a kiváló minőséget, állítólag a legutóbbi, immár harmadik szakértői vizsgálat is alátámasztja, ámde ezt a leendő üzemeltető Remondis Kétpó Kft kétségbe vonja. Méghozzá joggal, mivel állításuk szerint őket nem hívták meg az úgynevezett "nagymodelles" kisérleti vizsgálatra.

Szóval a konzorcium több tagja (a polgármesterek) kötik az ebet a karóhoz: "a munka nem a tervek szerint készült, ergo megismétlendő". Józan ésszel azt lehetne hinni, hogy a Kétpótól legtávolabbi települések próbálják így húzni az időt, késleltetni a nagyobb szállítási költséggel járó új rendszer indulását, de nem. Épp a legközelebbiek, a kétpói és a törökszentmiklósi polgármesterek a legelutasítóbbak. Bár abban kétségkívül igazuk  lehet, hogy a kivitelezés nem  a tervek szerint készült. De ha már így esett, a lehető leggyorsabb kompromisszumra kellene törekedni.

Most úgy tűnik, az egyetlen megoldás: egy végleges szakértői vélemény alapján Brüsszelben kérvényezni, hogy engedélyezzék a tervektől  való eltérést. Amennyiben Brüsszelből is elutasító válasz jönne, újra kell építeni az egész sóderágyat. Akár így, akár úgy, a helyi napilap által főcímben hangoztatott "4 milliárdos baki" mindenképpen újságírói túlzás, felesleges hangulatkeltés. Ugyanis az egész projekt került ennyibe, lerakóstul, tömörítőstül, hulladékudvarokkal, szelektív szigetekkel, szemétszállító konténerekkel, kommunikácival és szakértéssel együtt. Már miért lenne baki a többi jól funkcionáló létesítmény?  Maga a kétpói depó mindössze másfél milliárd forintba került, a sóderágy teljes cseréje pedig csak mintegy  150 millió forintot emésztene fel. Egyébként a MESA vezetősége a kommunikációs ellentmondások feloldása érdekében jövő hét elejére egy tisztázó sajtóközleményt tervez kiadni.

Jó lenne megspórolni a teljes sóderágy-cserét, nem is az ára miatt, hiszen az feltehetőleg az építő felelőssége lenne, hanem a lehetséges időveszteség elkerülése végett. Reménykedjünk benne, hogy a MESA tudja mit csinált, mikor eltért a tervektől, és bízzunk a kedvező brüsszeli döntésben. És akkor csak a vizsgálati díjak növelik majd a beruházás büdzséjét. Mert az egyszer biztos, hogy az egészből a szigorú szakértők járnak a legjobban.

Szolnok-Kétpó-dosszié:

helyilapok.hu >> Terítéken a Szolnok térségi szemét

helyilapok.hu >> Kukaosztás Szolnokon

helyilapok.hu >> Parkolópályán a kétpói hulladéklerakó