A minapi megemlékezésen Hanzély Pál életmentő hőstettét eredeti, 80 évvel ezelőtti sajtótermékekből gyűjtött, 1996-ban a Jászkun Krónikában megjelent cikk alapján ismertették a koszorúzók. Azt a cikket, mint ahogy sok hasonlót is, egy szolnoki helytörténész írta. Kósa Károly a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársaként lett rokkantnyugdíjas, még a nyolcvanas évek derekán, de azóta is tevékenyen segíti a könyvtár helytörténeti munkáját.

A közgazdasági szakközépiskola elvégzése után néhány hónapig az Utasellátó Vállalatnál dolgoztam, majd a megyei könyvtárba kerültem. Először ott is irodai munkát végeztem. Másfél év múlva teljesült a vágyam: könyvtáros lettem. Olvasótermesként kezdtem, majd színházi szaktájékoztatóként folytattam. Később a helyismereti részlegbe irányított Szurmay Ernő igazgató úr. Eleinte nem rajongtam e munkáért, de aztán megszerettem. Ekkorra végeztem a Debreceni Tanítóképző Főiskola népművelő-könyvtáros levelező tagozatán, majd újabb oklevelet szereztem a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola könyvtár szakán. „A Szolnoki Szigligeti Színház adattára és bibliográfiája 1951­­–1978” című szakdolgozatom 1979-ben megjelent a Magyar Színházi Intézet és a Verseghy Könyvtár közös kiadásában. Ennek később elkészítettem az 1985-ig tartó időszakot bemutató újabb kötetét, s a Szigligeti Színház szövegkönyv-kiadványsorozatának is állandó munkatársa voltam.

Mozgáskorlátozottságod és gerincbetegséged miatt történt nyugdíjazásod óta, immár húsz éve külsősként dolgozol a Verseghy Könyvtárnak.

Igen. Elkészítettem több folyóirat repertóriumát, vagyis összesített, több szempontú tartalomjegyzékét. A Jászkunság című folyóirat 1975 és 1990 közötti számainak, és a Szolnoki Közélet teljes folyamának (1972-1975, 1980-1990) repertóriuma sajnos a mai napig kéziratban van — kevés a pénz a kultúrára. Mostanában két adatbázist szerkesztek. A "NEVEZ" címűben Jász-Nagykun-Szolnok megye emlékműveinek, emléktábláinak, köztéri szobrainak, jelentős épületeinek és természeti értékeinek adatait „gereblyézem össze”. Fontos megemlíteni, hogy a már nem létező tárgyi emlékek sem kerülik el figyelmemet. A "KIKI"-adatbázisban — elődeim munkáját folytatva — megyénk jelentős személyeinek életrajzi adatait gyűjtöm. Tízezernél több élő és már eltávozott jelesünk szerepel az adatlapokon. Megjegyzem, hogy nemcsak a legnagyobbak, hanem mindenki, akit méltónak tartok a figyelemre.

Mint például mr. Wipper, a 19. század végén Szolnokra látogató angol úriember? Aki Münchenben megcsodált egy Pettenkofen festményt, majd nyakába vette a világot, hogy Szolnokon eredetiben lássa a délibábot?

Igen, vagy itt van például a Temesvárról Szolnokra került francia származású szabómester, aki mesés örökség várományosa volt. Az örökséget ugyan nem kapta meg, de a fia, Thiery Árpád író lett, és négy regényben megírta a család történetét, mely részben a múlt századi Szolnokon zajlik. Vagy ide tartozik Hanzély Pál életmentő hőstette is, ami most már a mai szolnokiak emlékezetéhez is hozzátartozik.

Hogyan folyik ez a munka? Végigböngészed a korabeli dokumentumokat? A könyvtárban? Vagy a levéltárban?

A munka legnagyobb részét otthonomban végzem, a könyvtárból kapott könyveket (főként életrajzi lexikonokat), régi hírlapokat, iskolai értesítőket nézem át, de figyelemmel kísérem a napi sajtót, s ma már a világhálót is. Időnként a levéltárban is megfordulok. Ott az anyakönyvek a legfontosabb segítőim.

Térjünk vissza még egy gondolatra az adatbázisok készítéséhez. Ez azt jelenti, hogy egyesével mind fel kell lapozni az akkori újságok lefűzött példányait?

Igen, bár az anyag nagy része csak mikrofilmen hozzáférhető, amit egy speciális készülék segítségével tudok olvasni. De azt éppoly aprólékosan kell végigböngészni, ez nem egy számítógépes kereső, ahol beírom a kulcsszót és már meg is találtam. Illetve ilyen lesz, hiszen amit megőrzésre érdemesnek találok, azt digitalizálom. Egyrészt beszkennelem grafikus állományba, másrészt karakterfelismerő program segítségével (ha az anyag túl kopott, kézzel belejavítgatva) létrehozom az elektronikus, onnantól  szókeresővel kutatható adatbázist, doc fájlokat.

És mi lesz mindennek a kutatásnak a haszna? Mesélj az ezek alapján elkészült kiadványokról!

A számítógépes adatbázisok alapvetően a könyvtári tájékoztató munkát végző kollégáim munkáját segítik, de felhasználta pl. a Mezőtúri életrajzi lexikon alkotója is. Én magam gyakran írok e gyűjtés alapján készült cikkeket. A már megszűnt Jászkun Krónika című napilap közölte a legtöbbet. A Panel-ban, a szolnoki Széchenyi városrész lapjában már húsz közleményt tártunk az olvasók elé Nevezetes szolnokiak címmel. A Szolnoki Lap című új havi magazinban pl. az általad is említett mr. Wipper szolnoki kalandjairól írok egy korabeli helyi beszámoló nyomán. Rendszeres közreműködője vagyok a szolnoki rádió Múltidéző című magazinjának is.

Milyen egyéb tevékenységet fejtesz még ki, már olyat, ami kapcsolódik a helytörténészséghez?

A Verseghy Kör adta ki az általam szerkesztett Így éltünk mi című kötetet, amelyben Kertész Mihály 1933-34-es, Szolnokról szóló írásait gyűjtöttem csokorba, és hamarosan megjelenik, ugyancsak a Verseghy Kör gondozásában Vörös István gimnáziumi tanár 1921-ben készült Rajzok Szolnok város múltjából című írásának új kiadása. Mivel a "NEVEZ" adatbázis okán járom a megyét, lefotózok minden érdekeset, rendszeresen küldök képeket a viztorony.hu honlapra, illetve a bucsujaras.hu honlapra is. Ez utóbbi honlap megyei adatait és képeit nagyrészt én küldtem, itt azonban „kiléptem” a megyéből. Barátaim, a honlap készítői az egész Kárpát-medence kegyhelyeit bejárják, s ha egészségem engedi, én is velük megyek, szorgalmasan kattintgatva a fényképezőgépet.

Szóval elmondhatjuk, hogy hivatásoddá s egyben hobbiddá vált a helytörténeti kutatás?

Igen, bár tegyük hozzá, hogy nem vagyok képzett történész. A megye múltjával és jelenével ismerkedő, s azt mások elé táró könyvtárosnak tartom magam. Sokan vagyunk olyanok Szolnokon, akik lelkes amatőrként kutatjuk Szolnok gazdag kulturális múltját, próbálunk abból minél többet megőrizni az utókor számára.