A legutóbbi szolnoki közgyűlésen döntés született a Szandai réten található utolsó nagyértékű önkormányzati tulajdonú telek eladásáról. "Végkiárusítás" - mondhatnánk, s mint ilyenkor mindig, bizony ezúttal sem a legjobb árat érte el az eladó. A 10 hektáros terület értékesítése - az ellenzék szerint egyenesen: elkótyevetyélése - kapcsán kisebb fajta politikai szócsata kerekedett.

Dr Csoór György fideszes képviselő a közgyűlésen is, majd sajtótájékoztatón is hangoztatta, hogy a testület szocialista többségével megszavaztatott 482 milió Ft jó 20 %-kal kevesebb a profi értékbecslés 578 milliós értékénél. Megengedhetetlen egy ilyen újabb kótyavetye, különösen a telekszomszéd leendő jégcsarnok kétes hírű bartere után (mint ismeretes a jégcsarnok telkét nem pénzért, hanem bizonyos "jégidőért" adták el).

Nem ért egyet az ellenzék vádjaival Botka Lajosné Szolnok polgármestere, sőt viszontváddal próbál védekezni. Amint a "Döntés után" című helyi tévéműsorban nyilatkozta, annak idején, az előző (két cilkussal korábbi) önkormányzat 40 hektárnyi Szandai rétet adott el a Corának mindössze 600 egynéhány millióért, ahhoz képest 10 hektárért a mostani majdnem 500 millió nem kevés, jobban teszi hát az ellenzék, ha mélyen hallgat.

Ezügyben pontosabb információk híján igen nehéz lenne igazságot tenni, nem tudjuk ugyanis, hogy melyik telek milyen mértékben volt közművesítve. Mindenestere a polgármester érvelése ellen hat az a két tény, hogy egyrészt az elmúlt 6-8 évben ingatlanpiaci boom emelte egekig a telekárakat, másrészt egészen más kategóriába esik egy szikes puszta közepén megvenni az első telket, mint már jól működő bevásárló centrum mellé telepedni.

Riporteri kérdésre a polgármester elárulta, hogy a 10 hektáron valamiféle árkádos, hangulatos szórakozó- és kereskedelmi központ épül majd, és azt is hozzátette, hogy a pályázatban nyertes egyetlen jelentkező, egy ingatlan fejlesztő-befektető cég maga kereste meg a városházát vásárlási igényével.

Ez engem mélységesen elszomorít, ugyanis azt jelenti, hogy a siker nem a hivatali szakemberek marketing érdeme, megint csak az történt, hogy vártuk a sültgalambot. Másrészt a kiírt pályázat a jégcsarnok telekhez hasonlóan megint csak egy látszattender volt. Persze nincs ezen mit csodálkozni, hiszen bevett gyakorlat ez más városok önkormányzatainál is, miért lenne másabb, jobb a szolnoki?

S ha már más városokat említettünk, hasonlítsuk össze a telekárakat. Véletlenül meglehetős ismeretekkel rendelkezem e téren, ugyanis előző munkahelyemen egyik feladatom volt megyei városok bevásárló negyedeiben telkeket felkutatni. Három évvel ezelőtt a miskolci Metroval szemben egy 0,6 hektáros telek 60 millióért kelt el, a pécsi Tescoval szemben pedig ennek is a duplájáért, és vevőjük nem csinált rossz boltot. Nos, a szolnoki Corával szemben fenti árak szerint egy 10 hektáros telek ára ma egy és kétmilliárd Ft között kéne legyen. Mi pedig azon vitatkozunk, hogy 500 vagy 600 millió-e! Megmosolyogtató.

Félreértés ne essék, nem szándékom számon kérni a milliárdos különbséget, szomorúan, de elfogadom, hogy ez Szolnok, a diszkont város. Szerintem sokkal fontosabb lett volna a telekértékesítést valóban nyilvános pályázaton meghirdetni, akkor talán lett volna esélyünk egy nem diktált, hanem ténylegesen piaci körülmények közt a lehető legjobb árat elérni. De amit még ennél is fontosabbnak tartok: ha már így alakult, azon legyünk, hogy a bevételt a lehető legjobban hasznosítsa a város. Az ne a költégvetés feneketlen büdzséjében landoljon, hanem legyen elkülönítve, és címzetten csak a városlakók komfortérzetén javító olyan könnyen, olcsón, néhány tízmillióért gyosran megvalósítható értékteremtő beruházásokra költhesse, mint pl. a MÁV-sporttelep, MÁV-strand felújtása, mobil műjégpályák, lakótelepi kosárpályák, műfüves pályák és hasonlók megépítése.