A Szolnoki Szalon NET-egyesület immár sokadik "Találjuk ki Szolnokot" fórumrendezvényét tartotta pénteken a Tisza Mozi Art Caféban. Ezúttal a felsőoktatás témáját járták körbe szakavatott előadó társaságában.

A szolnoki születésű Dr. Polónyi István jelenleg a Debreceni Egyetem Közgazdász karán a Menedzsment és Marketing tanszék vezetője, a JNk-Szolnok megyei területi primadíj jelöltje a tudomány kategóriában. Társszerzője a Tudásgyár vagy papírgyár című könyvnek, mely a felső- és középfokú oktatás elsekélyesedését jósolja meg, okként pedig az alacsony pedagógusbér miatti kontraszelekciót jelöli meg (igaz, mindezt még 2001-ben, a Medgyessy féle emelések előtt).

Nos, Polónyi professzor volt a rendezvény vitaindító előadója. Megemlített néhány oktatással kapcsolatos sztereotíp szlogent. Egyik ilyen szlogen a tudástársadalom, mely mostanára inkább az információs, az ismereteket gyorsan elérő társadalmat jelenti. Másik hívószó az élethosszig tartó tudás, mely a felnőttképzés egy minőségileg új formája, és jól jelképezi azt a régi szólást, hogy "az igazi értelmiséginek, három diplomája van: egy magának, egy az apának, és egy a nagyapának".

Bolognai folyamat, ez a legfrissebb lózung, ami villámgyorsan megtelik valódi tartalommal. Lényege a kétszintű felsőképzés: bechelor - bsc (segéd) és master - ms (mester). Az USA-ban organikusan kifejődött rendszert az EU adminisztratívan próbálja bevezetni. A folyamatnak köszönhetőleg az egyetemek és főiskolák között egyrészt gyors átrendeződés megy majd végbe, hiszen míg eddig a főiskolák igyekeztek konkrét gyakorlati tudást, az egyetemek pedig egyetemes alapismereteket is átadni, mostantól ez inkább fordítva lesz. Másrészt a legtöbb szakon soha eddig nem tapasztalt verseny indul majd be a felsőoktatási intézmények között.

Beszélt a felsőoktatási komplexumok iparágszerű gazdasági hasznáról, mely az oktatástól távoli szegmensekben is ezreknek ad megélhetést egy-egy egyetemi városban.  Amint említette, Debrecenben az egyetem a legnagyobb munkáltató, emellett például csak az albérleti piac többmilliárdos bevételt hoz a város lakóinak.

Viszonylag szkeptikusan vélekedett a felsőoktatás integrációjáról. Mint mondotta, érthető és dícséretes egyes városvezetők igyekezete saját kampusz létrehozására, de nem sok jót jósol nekik. Integrációnak csak egy szűk területen, (nagy)városban van értelme, a kisebb főiskolák tartozzanak bárhová, előbb-utóbb többségükre a bezárás vár majd.

Már csak azért is, mert jelenleg évi 60-70 ezer fős az államilag finanszírozott keret, és hamarosan ugyanennyire csökken az éves demográfiai létszám, egyszerűen nem lesz igény több helyre, ha csak nem lehet külföldi vendégdiákokkal feltölteni azokat, de erre nincs sok esély.

A hallgatósággal folytatott beszélgetés a fent elmondottakat Szolnokra vetítve úgy interpretálta, hogy a szolnoki főiskola esélyes a fejlődésre, bár itt is jól látszik, hogy nem a város saját lakosainak-diákjainak megtartása a cél (a diákok döntő többsége nem Szolnokon járt középiskolába).

Polónyi István kifejtette, hogy Szolnok fejlődését mindig is gátolni fogja a Budapesthez való közelsége, bár ezt a közönség vitatta, hiszen Székesfehérvár, Kecskemét még közelebb van Pesthez, csak jobb  a közlekedésük (autópálya). Ebben lehet inkább az eb elásva.

Szó volt az EU-oktatáspolitika pazarló bürokratizmusáról, melynek látványos példája a finnországi, sarkkörön túli Lapp egyetem. És a beszélgetés végén visszatért könyvének alapgondolatához, a magyar diákok tudásteszteken elért egyre romló eredményeihez. Vagyis hogy a felsőkokú tudás alapkövetelménye a nagyobb merítés, a középszint feljavítása lenne.