A szolnoki Szent István téren immár 17-dik éve áll az ország első 56-os emlékműve. A kopjafa, kockakövek és lánctalpak egyvelege a rendszerváltás hajnalán sebtiben lett összetákolva lelkes civilek által. A városvezetés most öt szobrászt hívott meg arra a pályázatra, melyen méltó emlékművet keresnek az ötven éves évfordulóra. A hat darab pályamű makettje (az egyik művésztől kettő) a Művésztelep galériájában tekinthető meg, huszadikán döntenek felőlük.  

A legtöbb pályamű az eredeti alkotás ihlette motívumok mentén született, vagy az eredeti kompozíciót meghagyva, az mellé lett elképzelve. A makettek mellett magyarázó szöveg, benne a bekerülési értékkel, és látványképek is találhatóak. A  költségek szórása 4 és 20 millió forint közötti.

Imrefia Szabó Béla, aki annak idején az eredeti mű kopjafa részét alkotta, most elmondása szerint "tiszteletben tartva az indítványtevők céljait, mégis a megsemmisítés felett érzett keserűséggel fogalmazta újra az emlékművet". Fehér kockaköveken fehér obeliszk, azon egy kopjafa-csillag. Az obeliszk két oldalán Nagy Imre és Mindszenty idézetek: ne folyjon testvérvér hazánkban, hála és imádság az áldozatokért.

Győrfy Sándor szintén az eredeti motívumokat fejlesztette tovább, csak nála a lánctalpak lenyomata látszik a talajban, és a kockaköveken egy bronzból készült kopjafa magaslik, mögötte kőbe öntött nemzeti színű zászlók lobognak.

Simon Ferenc két obeliszken fekete gránitból népi motívumú napot és pávát képzelt el. Az eddigi három kompozció feltételezi az eredeti emlékmű elbontását.

Borbás Márton meghagyná a mostani kopjafát, attól nem messze, mintegy annak szimmetriájaként fehér kőből egy fél kaput vagy kapufélét képzel, melyhez egy fémszászló kapcsolódik, ezen pedig egy megviselt angyal allegórikus képe rajzolódik ki.

Pogány Gábor Benő  egyszerűbb pályaműve egy megrázó allegória, melyben egy csúcsára állított méteres bronzcocka derékbatör egy vonagló emberi alakot. Ezt is a meglévő kopjafa mellé tenné alkotója. A mester másik, monumentálisabb pályaműve az úgynevezett időszalag, fehér építőkövekből először egy út, mely megcsavarodva fallá emelkedik löveg ütötte tátongó lyukkal és ebbből a falból lesz a végére zászló. Ez az egyetlen olyan pályamű, mely nemcsak meghagyná az eredeti emlékművet, de azt a kompozícióban fel is használja, mivel a fal résén keresztül éppen rálátni. Egyúttal ez lenne a legdrágább emlékmű is.

A vendégkönyvben a legtöbb bejegyzés ezt az időszalagot méltatja, de figyelemreméltó az egyik legutóbbi beírás is: "Örvendetes a művészek igyekezete, adja isten, hogy mindegyik mű valahol az országban gazdára találjon, de a szolnoki emlékművet hagyjuk békén! Jelenlegi formájában is eléggé méltó az évfordulóhoz, egyedülálló, legyünk rá büszkék! (Esetleg a kopjafát nem ártana felújítani, az egészet rendben tartani.)"