A Tiszaparti esték rendezvénysorozat legutóbbi vendége Dr. Veres András,  a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, egri segédpüspök volt. Dugig telt a szolnoki Tisza szálló nagyterme érdeklődőkkel. Az előadás címe: Az állam és az egyház kapcsolata.

A vendéget Jaczkó György görögkatolikus parókus (a püspök úr egykori katonatársa) köszöntötte, majd a meghívott vette át a szót. Elmondása szerint a mai Magyarországon a hívő keresztények egyszerre kettő közösségnek is tagjai: az egyháznak és a társadalomnak. A hívő embereknek is joguk van a véleménynyilvánításhoz, már a II. vatikáni zsinat is kinyilvántotta, hogy a papság ne vegyen részt a pártpolitikában, de a hívők igen. Az állampolgárságról szóló népszavazás idején Gyurcsány miniszterelnök elrohant a Vatikánba bepanaszolni a magyar papságot, mire azt a választ kapta, hogy a magyar papok nem csak jó katolikusok, de jó hazafiak is.

Magyarországon az állam és az egyház kapcsolata törvényileg rendezett, de valójában a 2002-es kormányváltástól számítva, hiába nyújtott Medgyessy békejobbot a püspököknek, gondokkal terhes. Ugyanis 2004 nyara óta finanszírozási trükkökkel egyre mostohább feltételekbe kényszerítik az egyházi iskolákat. Az okatatási miniszter élen jár e megszorításokban. Eleve csökkent a normatíva és a támogatást késve utalják.

Miközben azzal a váddal illetik az egyház okatáspolitikáját, hogy kirekesztő, elitista. Pedig az igazság az, hogy míg az állami iskolákban 19 %, addig az egyháziakban 44 %  a hátrányos helyzetű diákok aránya. Érdekes módon a sajtóban az egyházi oktatás akkor kap publicitást, amikor pénzt kérnek, de sohasem az oktatáspolitikájuk és annak eredményesége, amit az iskolák rangsora is igazol. Ezért fontos, hogy a hívőknek olyan pártokra kell szavazni, melyek biztosítják az esélyegyenlőséget az egyházi iskolák számára. 

Ezek után hozzászólások és kérdések következtek. Elhangzott egy önirónikus vélemény, mely szerint hál istennek Szolnoknak nincsen gondja az egyházi oktatás alulfinanszírozásával, mivel nincs egyházi iskolánk. Egy kérdés kapcsán kiderült, hogy egyáltalán nem Magyarország a legateistább európai állam a maga 75 %-ával, hiszen bár az uniós átlag 81 %, például Csehországban csak minden negyedik ember vallja magát hívőnek.

Szomorú, hogy az utóbb elvetélt EU-alkotmányt legelőször a magyar parlament fogadta el mindenféle társadalmi vita vagy ismeretterjesztés nélkül. Ugyanakkor a püspök szerint is aggályos Törökország EU-s tagsága. Érdekességként elmesélte azt is, hogy a konventben hivatalosan nem tudta magát képviselni egyetlen egyház sem, illetve némi furfanggal egy máltai pap-filozófus révén mégis. Nemzetközi kérdésekben szó volt még a szlovákiai és a moldovai magyar nyelvű hitéletről és magyar papokról.

Felvetésre, mely szerint a decemberi tüntetés miatt hívő diákok felvételi eredményét minősítették le, a püspök úr elmondta, nem gondolja, hogy ez központi akarat lenne, és nehéz bizonyítani. Ugyanakkor érdekes történetet mesélt el, még a régi rendszerből, amikor is egy orvosegyetemi felvételi elbeszélgetésen azt kérdezték az egyházi középiskolából érkezett diáktól, a bibliával akar-e gyógyítani, mire ő visszakérdezett, ők tán a Tőkével?

Azt is leszögezte a püspök úr, hogy a perselypénzből és adományokból kapják a papok a fizetésüket, nem pedig az állami támogatásból, az csak a közfeladatokra fordítódik (oktatási és szociális intézmények). Apropó támogatás, jól bevált a sulivonal, mely szerint egy emeltdíjas (bruttó 200 Ft-os) vonal tárcsázásával katolikus iskolákat lehet támogatni. Ez a szám, jól jegyezzük meg: 81-31-32-33.