A parlamenti választás előtti kampánycsendes szombatra Orbán Viktor kikapcsolódásképpen futballmeccset ajánlott a magyaroknak. Többszáz szolnoki megfogadta a tanácsát, igaz a foci különleges formáját, amerikai footballt választottunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az is igaz, hogy mindehhez egészen Rákóczifalváig kellett elzarándokolnunk, mivel annak dacára, hogy a házigazda csapat Szolnokot képviselte, a megyeszékhelyen nem sikerült épkézláb pályát bérelni, tudtuk meg Forgách Gergőtől a Szolnok Soldiers csapatának menedzser- trénerétől.

 

A meccs előtt Gergőtől, majd a meccs folyamán egy hangosbemondóba kommentáló Németh Zsolttól lassan sikerül megismernünk e nemes sportág alapjait. Azt, hogy tíz éve kezdődött Magyarországon az Amerikai Football pályafutása, az események négy éve gyorsultak fel, elsősorban Árpa Attilának köszönhetően. Mára nyolc csapatot számlál a nemzeti bajnokság, a szolnokiak a keleti csoportban az egriekkel, a debreceniekkel és egy pesti csapattal fognak vívni. A mai meccs a két héttel ezelőtti (a szolnokiak 26:16-os győzelemével zárult) egri edzőmérkőzés visszavágója, az első bajnoki megmérettetés április 30-án lesz, ugyancsak az Eger Heroes ellen.

 

Rögtön felmerül a kérdés, miért e furcsa elnevezések, miért ne lehetne a csapatoknak szép szittya magyar nevük? Azért, mert bevett szokás az angol név, és vigyázzunk, nem rögbi, hanem amerikai football. A rögbi egész más, másrészt egy amarikai footballistát lerögbisezni, az olyan, mint egy afroameriakait leniggerezni. Egy mérkőzés négyszer tizenöt perc tiszta játékidő, egy csapatból egyszerre 11-en vannak a pályán, egész sorokat cserélnek, van támadósor, védősor és speciális sor. Öt bíró fújja a sípot és hajigálja a különböző funkciójú zászlókat. A védőöltözetbe burkolt, sisakos, vállvédős harcosoknak erőből szinte minden megengedett, leggyakrabban csak sisakfogás, vagy sípszó előtti bemozdulásért büntetnek a bírák.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A pálya tízyardonként fel van csíkozva. A Tuch Down 6 pontot ér, ilyenkor a középvonaltól 50 yardra (kb 40 méterre) elhelyezkedő gólvonalon túlra viszi a tojás alakú labdát egy támadó játékos (ez az előrefutás), amiben a védők vetődéssel, gánccsal próbálják őt megakadályozni. 3 pontot ér a mezőnygól (Field Goal), ha a focikapu fölötti két szászlórúd szerű kapufák közé rúgással juttatják a tojásbist. Az egész meccs valójában egy kiszorítósdi, támadásonként minimum 10 yardot kell a labdával előrejutni a támadó csapatnak, erre van három kísérlete, ha ezalatt ez sikerül, kap újabb három kísérletet a kovetkező 10 yardra. Ha háromból nem sikerül előrébb jutni, át kell adni a labdát és a támadás jogát az ellenfélnek úgy, hogy negyedszerre elrúghatják jó messzire a labdát, ahol az földet ér,vagy ahol elkapják, onnan támadhat a másik csapat. Jó esetben ezek a rúgások mezőnygóllal végződhetnek, de nem olyan könnyű azt a tojás alakú valamit irányítani. Nem is beszélve arról, hogy a földre huppanva mindenféle gellereket kapva pattog, olykor leterítve a játékosokat is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De szóljunk néhány szót a meccs lefolyásáról is! Először gondos zenei és tánckoreográfiával sorban felvonultak a játékosok, a szolnoki "Király Linda", Perlaki Mariann elénekelte a himnuszt, majd kezdetét vette a nemes küzdelem. A mieink, vagyis a szolnoki katonák a pom-pom lányok lelkes bíztatása mellett folyamatosan támadtak. Az első támadás  végén egy rúgásgóllal megszereztük a 3:0-ás vezetést. Az egriek viszonttámadása is rúgásssal végződött, de mellé ment. A következő támadásban egy szolnoki csatár fergeteges felfutásával hat pontot szerzett, sőt az ilyenkor szokásos, egy pontos jutalomrúgás is betalált, így lett a félidő 10:0 a javunkra. A második félidőben is maradt a nyomasztó szolnoki fölény, a játék során még egy kapurarúgás és egy felfutás volt eredményes, így alakult ki a 19:0-ás szolnoki győzelem. A küzdelem egyébként nagyon sportszerűen zajlott, szabálytalanság alig akadt, komyolabb sérülés nem történt, hacsak az nem, hogy a marcona szolnoki legények alatt összeroskadt az egyik kispad (lásd a fotón). A mérkőzés végén a vesztes csapat sportszerűen és stilszerűen csatakiáltással gratulált a győztes szolnoki csapatnak. A szurkolók öröme is felhőtlen volt, csak célszerűségi okból nem vették vállukra a mázsányi győzteseket.

 

Viszontlátásra ugyanitt, harmincadikán az első bajnokin. Hajrá Szolnok, hajrá Magyarország!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kis totál az öszes

főszereplővel:   csapat + trénerek + pom-pom lányok + dalnok + szpíker