A Szolnoki Szalon Netegyesület "Találjuk ki Európát" rendezvénysorozat legújabb állomásán, a Tisza Mozi B-termében április 20-án Szoboszlai Zsolt, szociológus, az MTA RKK szolnoki vezetője volt hivatott előadást tartani a Szolnokot is magába foglaló Észak-Alföldi Régió fejlesztéseiről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előadó azzal kezdte, hogy konkrét előadással nem készült, jegyzeteket, szlájdokat nem hozott, de szívesen mond néhány vitaindító gondolatot. Jász-Nagykun Szolnok megye felnőtt lakosságának fele szakképzetlen, és egy iszonyú nagy probléma. A régió ráadásul a kommunikációs alapokkal is hadilábon áll, mindössze  8 % az internetes ellátottság, ezzel szemben a balti államokban közelít az 50 %-hoz.

 

Őszerinte nagyon fontos a kisvállalkozások szerepe, hiszen egy multi bármikor odébbállhat, de a hazai kis- és középvállalkozások ittmaradnak. Őket kell támogatni, helyzetbe hozni. Aztán szűkebb hazánkról elmélkedve elmondta, hogy Szolnok potenciálja, szebb szóval "kitörési pontjai" szerinte nem az, amiket tradicionálisan annak hiszünk. Nem a vasút és nem a vízi út és nem a tranzit szállítás, nem. Valami másnak, 21-dik századinak kell lennie, és ebben nagy szerepet, az eddiginél lényegesen nagyobbat kell kapnia a civil kezdeményezéseknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint mondta, a civil kreativitás végtelen és ezt ki kell használni. Példaképp elmesélte, hogy kollégáival Csongrád megyében több tucat tréninget tartott, és azok a tanulócsoportok, ahol többségben voltak a civilek a hivatalnokokkal szemben, sokkal jobban teljesítettek. Szóval a civil potenciál az kimeríthetetlen, s sajnos bármily büszkék is a város vezetői a szolnoki civil jelenlétre, a lehetőségek messze nincsenek kihasználva.

 

Ezt erősítette meg a következő előadó, Benedek Henriett, Városfejlesztési osztályvezető is. Ő sincs megelégedve a régió fejlettségével, a régiós tudattal. Arról elmélkedett, hogy mi is juthat az embernek eszébe az Észak-Alföldi régióról? Bizony nem sok minden, főleg innen Szolnokról. Hiszen a néhány évig egyetlenként Szolnokon székelő régiós hivatal, a Turisztikai Regionális Marketingigazgatóság is Debrecenbe költözött. De azért van miről fejlődésről is beszámolni, tavaly négy milliárdnál valamivel több fejlesztési pénz jött Szolnokra, e fölött gyámkodott a fejlesztési osztály.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán Henriett is a civilekről kezdett (jó értelemben) áradozni. Hogy az valósággal egy csoda, hogy civil szervezetek milyen brilliáns, szakszerű és célszerű projekttervezeteket adtak be a helyi NFT-hez. És ne feledjük, például az egyik legismertebb régiós sikertörténet, a debreceni főtér rekonstrukciója is egyetlen árva civil kezdeményezésből nőtte ki magát. Nagy János hozzászólásával kapcsolódott az előtte szólóhoz, mondván, igen, civilként hozzászoktunk, hozzáedződtünk, hogy polcról levehető, "dobozolt" tervekkel bombázzuk a városvezetést. Demeter István kiváncsian tette fel a nagy kérdést: Mi lehet a kitörési pont? (természetesen a mozi-film-színházon kívül). Talán mégis csak a turizmus?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szarvák Tibor három apró észrevétellel próbálta jobbítani a civil kapcsolatokat: Fel a városi honlapra a civil projektjavaslatokkal! Nem a megaprojektek, hanem a mikrofejlesztések, a mikromiliők kiépítése az igazán megtartó erő. No és a civil kapcsolatok problémái, lehetne a Civil Ház sokkal civilkompatibilisabb, teszem azt ne munkaidőben tartsa a rendezvényeit, ha nem akarja a civilséget kisajátítani a nyugdíjasok és Gyesen lévők számára. Szoboszlay Zsolt is osztotta az előtte szólók véleményét, és érthetően megfogalmazta, hogyan kell a civilek, a lakosság véleményét döntés előtt organikusan, szervesen beépíteni a sorsdöntő  kérdésekbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gedei Tibor (e sorok írója, legendás civil hangadó) nagy beleéléssel ecsetelte a városi fejlesztések buktatóit. Őszerinte sem a milliárdos beruházásokkal kell takarózni, helyettük sok kis apró lépéssel is lehet előre haladni. Példaképpen említette a többszázmilliós térfigyelő rendszer és a néhány tízezer forintos webkamera esetét. A nagyberuházások nem adnak teret a kreatív kezdeményezéseknek, annál inkább a korrupciónak és a feladatok, a felelősség elhárításának. Sok múlik őszerinte a közös akaraton és a feltétlen odaadáson. Sajnos a tapasztalat ezzel ellentétes, példaképpen említette a MÁV-strand kálváriáját és a Tiszaligeti strand-szauna visszásságait. Verbálisan mindkét esetben mindenki szinte egy emberként az ügy mellett áll, ténylegesen mégsem tesz senki semmit az érdekükben.