A közelmúltban történt a következő eset, amelynek családom is aktív résztvevője volt. Nemrég egy helyközi tömegközlekedési eszközzel, azaz egy autóbusszal „kényszerült” utazni a családom (feleségem és két kisfiam), hogy meglátogassa a közelben lakó nagyszülőket, egyébként a gyerekek nagy örömére, mert ők nagyon szeretnek buszozni.
Az alig 25 perces utazás nem múlt el eseménytelenül. Már majdnem megérkezvén, néhány megállóval a célállomás előtt az egyik megállóban az átlagosnál jóval többen szálltak fel az autóbuszra, végül két középkorú férfi. Mindenki rendre megváltotta a menetjegyét, de az előbb említett két férfi közül az egyik szemmel láthatóan ittas állapotban volt, amellett, hogy a buszjegyre való pénzét is nagy nehézségek árán tudta átadni az autóbuszvezetőnek. Már éppen indulóban volt a busz, amikor a mi kis „barátunk” néhány keresetlen szóval (ti. bunkó, paraszt) illette a busz vezetőjét. Természetesen ezen a buszvezető felháborodott, és leszállásra szólította fel az említett férfit, az pedig természetesen nem akart leszállni, hiszen megváltotta az utazáshoz szükséges jegyét.
A buszsofőr az utasok segítségét kérte, mondván, hogy ő addig nem megy tovább, amíg az a jóember le nem száll a buszról. Mellesleg a buszjegy árát nem akarta visszaadni az utasnak. Időközben a sofőr leszállt a buszról, hogy mobiltelefonon segítséget kérjen, ezalatt az utasok is – ki szebben, ki durvábban „kérve” – leszállásra szólították fel az ittas férfit. Ő nem tágított, azzal érvelve, hogy ő kifizette a buszjegy árát, és ha visszakapja, akkor leszáll. Tehát a fő problémát az igénybe nem vett szolgáltatásért kifizetett pénz ill. annak a vissza nem fizetése jelentette. Megoldás: az egyik utas (aki történetesen a feleségem volt) kifizette a menetjegy árát az illetőnek, és ő, mint aki jól végezte dolgát leszállt a buszról.
Ezalatt a buszsofőr a hátsó ajtón felszállt, megelégedéssel nyugtázva, hogy a problémát jelentő személy leszállt, még mindig mobiltelefonnal a kezében lemondta a korábban kért intézkedést. És az utasok? Nos számukra a lényeg az volt, hogy a busz indult tovább a célállomás felé, hogy mindenki intézhesse a saját kis ügyes-bajos dolgát.
Persze azért számos kérdés vetődik fel bennem: Például miért engedte fel a buszsofőr a láthatóan ittas állapotban lévő embert, vagy miért nem fizette vissza a menetjegy árát, miután leszállásra szólította fel? Vagy az ittas „úriember” miért illette keresetlen szavakkal a gépkocsi-vezetőt, hiszen rábízta az életét azzal, hogy felszállt az általa vezetett buszra? Aztán egyeseknek miért kell dupla viteldíjat fizetni a normál árhoz képest? No és az utasok között nem akadt senki, aki kellően határozott fellépéssel esetleg levezette volna az ittas urat a buszról? Arról nem is beszélve, hogy az, aki tisztességesen kifizette a menetjegy árát, nem arra szerzett jogosultságot, hogy a fizetett szolgáltatást maradéktalanul meg is kapja?
Vajon ilyen esetekben kinek mihez van joga, kinek mi a kötelessége? Nem tudom, csak azt, ismét bebizonyosodott, hogy emberek vagyunk…