Frakciótársai sem védték meg, csak nevetgéltek
Lemondásra szólították fel Körösfőit

Lemondásra is felszólították Körösfői László képviselőt a december 15-i képviselő-testületi ülésen. Előző számunkban megírtuk: a szocialista városatya kezdeményezésére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) december elsején egy évre ideiglenes műemléki védelem alá helyezte a volt községházát, amelynek éppen elkezdődött volna az eredeti építési tervek szerinti felújítása. A munkálatok során 2007. évi befejezéssel szállodát, kávéházat, konferenciaközpontot, üzletsort és mélygarázst alakítanának ki a szecessziós stílusban épült házban, úgy, hogy az nem kerülne a város pénzébe, mert a befektető ráfordítását a bevételekből törlesztenék. Az épület pedig az önkormányzat tulajdonában marad.  Az építési terv az engedélyeztetés utolsó szakaszába jutott.
Körösfői akciójának következtében azonban várhatóan újra kell engedélyeztetni a tervet a bejelentését szokatlan gyorsasággal befogadó KÖH-nél. Lapunknak adott interjújában Körösfői elismerte, akciója hónapokkal késlelteti a beruházást, de ha a vizsgálat szerint a községháza műemlékké nyilvánítható – ami tehát még eldöntendő kérdés! –, akkor pályázni lehet európai uniós támogatásra, a községházán pedig elhelyezhető a nagyapja által alapított művésztelep egynémely alkotása.
Összeállításunkban rámutattunk: Körösfői kérelme, hogy a volt községházát műemlékké nyilvánítsák, csapda. Alapjában veszélyezteti egy Gödöllőnek fontos, de jelenlegi állapotában életveszélyes épület időbeni rendbetételét.
Amint az várható volt, a téma szóba került a december 15-i képviselő-testületi ülésen is. A Gödöllői Lokálpatrióta Klub képviselői közül többen is kifejtették véleményüket. Az MSZP-SZDSZ-GCF frakció tagjai szó nélkül hagyták a történteket; vezetőjük, Körösfői László védelmére sem keltek, sőt nevetgéltek, oda se figyeltek, rendre kellett őket utasítani.  
Kis Antal: – A lakosság nagy része örömmel értesült arról, hogy a képviselő-testület döntött a volt községháza hasznosításáról és annak határidejéről. Megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy képviselőtársam ezt a határozatot és képviselői esküjét is figyelmen kívül hagyva, megakadályozza ennek az épületnek a teljes felújítását. Ezt a magam részéről elítélem, és a lakosság nagy része is megdöbbent a híren.
Gáspár János: – Szeretném megköszönni Körösfői Lászlónak, hogy ilyen jót tett a „Húszassal” és megakadályozza a helyreállítását. Lehet, hogy a beruházó is elmegy és marad az áldatlan, kaotikus állapot. De szeretném azt is javasolni képviselőtársamnak, hogy ha a „Húszassal” foglalkozik, akkor foglakozzon egy kicsit a Testőrlaktanyával is, mert az is ott áll évek óta – akkor talán egyszerre fognak összedőlni. De ha összedől, javasolni fogom, állítsunk a városközpontban egy lovas szobrot képviselőtársamnak, hogy mutogatni tudjuk, ki tett ilyen jót a városnak.
Krassay László: – Nem a személyt, hanem inkább a jelenséget szeretném kritizálni, hiszen nagy valószínűséggel többen állnak e mögött. Ha az elmúlt hónapban nem történt volna semmi, most valószínűleg darukat látnánk a községháza környékén. Elkezdődött volna egy hosszú ideje előkészített beruházás, ami, hogy idáig eljutott, elsősorban az alpolgármester érdeme. Ez egy milliárdos nagyságrendű és a város pénzébe nem kerülő beruházás. Ezt fontos előrebocsátani, amikor erről a kérdésről beszélünk. Az épület műemlékké nyilvánításának szándékához sajnálatos módon hozzá lett keverve a szecessziós művésztelep hagyatékának elhelyezése. A kettő összekapcsolása logikátlan, mindkettő külön-külön megvalósítható. A védetté nyilvánítási indítvány akkor született, amikor ez több kárt okoz, mint hasznot. Ha szóba került volna az előkészítés másfél éve alatt, figyelembe lehetett volna venni. Így viszont ez az eljárás álságos. Ahhoz hasonlít, amikor a rossz gyerek annak örül, hogy elrontja a másik játékát. Mi, képviselők, valamennyien arra esküdtünk fel, hogy építjük a várost. Ez a magatartás véleményem szerint rombolás, téves szerepvállalás.    
Guba Lajos: – Nagyon furcsállom, hogy Körösfői László ezt a kezdeményezést tette. Úgy gondolom, ez valamilyen módon összeegyeztethetetlen a képviselő státuszával. Nagyon kérem az MSZP-SZDSZ-GCF frakció képviselőit, hogy határolják el magukat ettől a kezdeményezéstől, mert – mivel ellentétes a város érdekeivel –, rájuk is rossz fényt vet.
Varga Árpád: – Sajnálom, hogy idáig fajultak az események. Őszintén megmondom, ilyen álságos jóindulattal ártani a városnak nem méltó egy tősgyökeres gödöllőihez. Végre van egy befektető, aki az épületet és környékét az eredeti tervek alapján rendezni tudná… Jó lenne már becsületesen, tisztességesen összefogni, a város érdekeit képviselni és a városért együtt tenni.
Székely Csaba: – A volt községháza felújításának megakadályozását akár barátságtalan lépésnek is tekinthetném, hiszen sokat dolgoztunk rajta és egy lezárt vita után született meg ez az akció. De nem tekinthetem barátságtalan lépésnek, mert ettől sokkal súlyosabb a helyzet.  Véleményem szerint ez destruktív, városellenes magatartás, akárkinek a lelkén szárad is.
Halász Levente: – Mélységes megdöbbenésemet fejezem ki amiatt, hogy Körösfői László praktikája megtorpedózta azt a folyamatot, amelynek eredményeképp jövőre a városhoz méltó állapotba kerülne a községháza. 15 éve vagyok képviselő. Ez idő alatt mi, lokálpatrióta képviselők rengeteg támadást és természetesen számos jó szándékú kritikát kaptunk. Sokat meg is fogadtunk belőle. De ilyen városellenes magatartással én még nem találkoztam képviselőnél. Úgyhogy azt javaslom, Körösfői László vonja le a következtetést és mondjon le képviselői mandátumáról!
Kollárné Jilly Sára: – Kénytelen vagyok csatlakozni társaimhoz és hozzátenni: nem lehet azzal az indokkal magyarázni a lépést, hogy nem baj, ha csúszik a beruházás pár hónapot, de milyen sok pályázati pénzt lehetne esetleg begyűjteni. Azt gondolom, amilyen ismereteket szereztünk a pályázatokkal kapcsolatban, ez kifejezetten álságos és méltatlan a város képviselőjéhez.
Fábián Zsolt: – A községháza műemlékké nyilvánításának fő indokaként az hangzott el, hogy akkor európai uniós támogatásokat lehet szerezni. Közismert ezzel szemben az, hogy a kulturális beruházásokat az EU nem támogatja, nemzeti hatáskörbe utalja. A magyar költségvetés hiánya pedig rendkívül magas. A város egy fillért sem kapott eddig műemlékei felújítására. Az államnak az állami tulajdonú műemlékek felújítására sincs elég pénze. A községháza múzeumi hasznosítását csak és kizárólag a város költségvetéséből lehetne megvalósítani, milliárd forintos nagyságrendben. S ahogy telik az idő, a költség kétmilliárd forint fölé emelkedhet. Erre belátható időn belül nem lesz pénze a városnak.
folytatjuk-

Testületi ülés: Lemondás 2.