adó, adótörvények
Adózás, helyi adók
AJKP
AJKSZP
AJTP
Alkalmazás
Alkotóház
Államigazgatás
Állatbarát
Állattartás
Belföld
Beruházás
Biztosítás
Civil hírek
Család
Dél-Alföldi Régió
Egészség
Egészségügy / szociális intézmények
Egészségügyi ellátás
egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség
Egyenlő esélyek
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Életminőség
Életmód
Építési ügyek
Építészet
Érdekességek
Érzelmek
EU
EU pályázatok
Európa jövője
e-ügyintézés
Fejlesztés
Felhívás
Fiatalok
Foglalkoztatás
Gasztronómia
Gazdasági és kereskedelmi potika
Gazdasági hírek
Gazdaságpolitika
Hazai sport
Helyi önkormányzat
Helyi szolgáltatások
Ifjúság
Információ
Informatika
Innováció
Interjú
Internet
Internet / multimédia
Intézmény
Jegyzet
Jótékonyság
Jótékonysági rendezvények
képviselő-testület
Kiállítások, konferenciák
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Konferencia
Könyvismertető
Környezet
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közlekedés
Közlekedési információk
Közösség
Közvélemény
Kultúra
Kulturális programok
Megvalósult fejlesztések
Miniszterelnök
Munkaerőpiac
Műsorok
Nemzeti Fejlesztési Terv
Nemzetiségi ügyek
Nyilatkozat
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Oktatás és képzés
Önkormányzat
Pályázat
Pályázatok
Politika, közélet
Portré
Programajánló
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Szabadidő
Szociális ügyek
Szociálpolitika
Társadalmi kirekesztés
Társadalom
Távközlés
Történelem
Tudás
Tudósítás
Turizmus
Ünnepi híradások
Vállalkozások, cégek
WRC-európai hálózat
|
Mit értett meg a román értelmiség?
Bármely, a kisebbségi jogokról szóló, egy kicsit is előkészített kurzus választ ad az általunk felvetett témákban, amelyeket mi a Társadalmi Dialógus Csoport tagjainak feltételezett intelligenciájára alapozva próbáltunk értelmezni ama novemberi nap délutánján. "A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek az utóbbi hetekben nyilvánosságra hozott dokumentumai és állásfoglalásai élénken foglalkoztatják a közvéleményt. A Kolozsvári Nyilatkozat, csakúgy, mint a Marosvásárhelyi Szimpóziumon (október 30.–november 1.) elhangzott kevésbé ismert felszólalások olyan fogalmakat és gondolatokat tartalmaznak a kisebbségekre és a nemzetiségi kérdésre vonatkozóan, amelyek nem tűnnek elég világosnak és az érvelés szempontjából kellőképpen alátámasztottnak…" Egyes vélemények szerint a Társadalmi Dialógus Csoport találkozója igazi nagy esemény volt, olyannyira, hogy az Uncaptive Minds című angol nyelvű folyóirat átvette a 22-ben megjelent fontosabb hozzászólásokat. Mit gondoltunk, mit tudtunk, mi, házigazdák 1992-ben mondani a felvetett témákról a GDS üléstermében összegyűlteknek? Miféle félkérdéseink/fél-véleményeink voltak nekünk a magyar programok védelmezői számára? Mariana Celac azt vetette fel, vajon a helyi közösségek autonómiája nem lehetne-e egyben az etnikai autonómia hordozója is? Sorin Vieru azt szerette volna tudni, hogy a kisebbségek jogi személynek számítanak-e a nemzetközi jogban? Andrei Cornea a maga részéről arra volt kíváncsi, hogy a magyarok által kért autonómiát miért nem legitimálták az alkotmányban javasolt más típusú autonómiák? Sorin Antohi offenzívebb volt: nem lehetséges, hogy a magyar politikai opciók az ancien régime típusú jogrendszer utánérzései vagy anakronizmusai? Nem lehetne az autonómia kérdését a szubszidiaritás elvének szigorúbb alkalmazásával megoldani? Mihai Şora szerint a közösségi jogok implicit és nem explicit jogi szabályokra épülnek. Thomas Kleininger volt az, aki nyíltan megfogalmazott két olyan dolgot, amelyen minden kisebbségi szakembernek kötelessége elgondolkozni és felelőssége lefordítani azt a köznyelvre: egy kisebbségnek több joggal kell rendelkeznie, mint a többségnek; a szuverén egységes nemzetállam fogalmában való gondolkodás idejétmúlt. Egyébként e gondolatok híve volt a sajnos időközben elhunyt történész, Radu Popa is. Mircea Diaconu vitába szállt a Kolozsvári Nyilatkozattal, amelyben az RMDSZ tételesen megfogalmazta politikai opcióit: nem lehetséges, hogy a magyar értékek olyan politikai eszközök, amelyek segítségével előnyökre tesztek szert (ti, az RMDSZ -esek)? „Nem alkalmas a politikai pillanat” – ez volt Ana Şincai ítélete is. Ma már megmosolyognám kollégáim hozzászólásait. Csakúgy, mint a sajátomat, amelyben arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy talán közösségi szinten az egyéni jogokból és az egyesülési jogból épülnek fel a kollektív jogok, az autonómia és az önrendelkezés, amelyeket a magyar közösség követel. Bármely, a kisebbségi jogokról szóló, egy kicsit is előkészített kurzus választ ad – vagy megadott típusú érvekkel szolgál megadott típusú válaszokra – az általunk felvetett témákban, amelyeket mi a Társadalmi Dialógus Csoport tagjainak feltételezett intelligenciájára alapozva próbáltunk értelmezni ama novemberi nap délutánján a Calea Victoriei 120. szám alatt található teremben. 1992 vége… Akkor, a kerekasztal-beszélgetés után roppant büszke voltam arra, amit a GDS tagjai olvasmányaik alapján megfogalmaztak. Büszke, legalábbis egy ideig. Néhány hónappal később, Kolozsváron, egy másik, ugyancsak a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó találkozón összefutottam Szilágyi Sándorral, a magyar kulturális élet személyiségével, aki nyelvészprofesszor a Babeş-Bolyai egyetemen, az RMDSZ tagja, és szerzője egy a nemzeti kisebbségek jogairól szóló tervezetnek. Ironikus megjegyzéseket tett a színvonalra, amelyen a nagynevű román értelmiségiek a GDS-kerekasztalon megvitatták a kisebbségi jogok kérdését. És rám is, amiért a konfrontáció gondolatát vetettem fel. Nem akartam nyíltan vitatkozni. Úgy éreztem, túloz. (Vajon miért? És miért éppen a magyarok oly szívélyes házigazdáinak a rovására?). Szilágyi Sándor véleménye kétségek között hagyott, és csak később értettem meg, mi is volt mögötte. Arra is csak később ébredtem rá, hogy milyen általános és akut hiányosságai vannak a román értelmiségnek (nekünk!) a multikulturális demokrácia területén, sőt mi több – ez az igazság –, a modern demokrácia alapelemeit illetően is. Természetesen néhány szakembernek komoly ismeretei voltak e témában. A főként kolozsvári és temesvári történészek, antropológusok és szociológusok az utóbbi évtizedben meghatározó tanulmányokat készítettek, nevüket most mégsem említjük itt. Sajnos nem játszottak szerepet a „nagy” nyilvános vitában, nem számítottak a szimbolikus térben – amelyet a sekélyes értelmiség hódított meg, mondhatni érdemtelenül –, s így nem számítottak etnopolitikai szempontból sem. De hatással volt-e ez arra a fontos szerepre, amelyet a Társadalmi Párbeszéd Csoport játszott a román-magyar kapcsolatokban? A problémákat részben megvilágító, részben sötétben hagyó 1992 novemberi kerekasztal példája Richard Rorty szavait igazolja: „Az emberi jogok szenvedélyt és bátorságot igényelnek, nem rációt és elméletet.” 1990-ben, 1991-ben vagy 1992-ben a Társadalmi Dialógus Csoportnak nem a kisebbségi jogok liberális teóriájára, sem a pozitív cselekvés kiemelésére a különleges intézkedések sorából, sem pedig az interetnikus és a multikulturális fogalmának megkülönböztetésére volt szüksége ahhoz, hogy kialakítsa alapvető attitűdjét a román–magyar kapcsolatok tekintetében. E magatartásforma hatékonysága, a megfelelő helyen és a megfelelő időben, persze csak a dolgok egyik oldala. A jóindulatúan hozzáálló értelmiség már nem játszhatott volna semmilyen szerepet akkor, amikor az RMDSZ provokatív törvénytervezetei nyomán technikai viták bontakoztak ki a román parlamentben vagy a nagy nemzetközi szervezetek termeiben. Schreiner Csilla fordítása A szerző a romániai civil társadalom markáns egyénisége. Számos könyv, publikáció szerzője és a romániai Helsinki Bizottság igazgatója. |