Tizenöt éves egyeztetés után a múlt héten végre megérkeztek Oroszországból a sárospataki könyvtár hiányzó kötetei. Igaz, nem az összes, és nem ingyen, de ez még így is komoly eredmény, hiszen más országok még nem kaptak vissza semmit elrabolt értékeikből a volt Szovjetuniótól.

Több mint hat évtizednyi távollét után február 22-én hazatérhettek a sárospataki kollégium könyvtárának kincsei, melyeket a szovjet csapatok vittek magukkal hadizsákmányként. Közel másfél évtizedes tárgyalássorozat zárulhatott le ezzel. Az örömbe azonban némi üröm is vegyül, hiszen a szakemberek szerint még jó néhány kötet maradt orosz könyvtárakban vagy múzeumokban, másrészt pedig a tárolás fejében a magyar államnak több százezer dolláros térítést kellett fizetnie. Mindenesetre a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény a budapesti restaurálás, majd kiállítás után a nyár közepén kerülhet vissza eredeti helyére, Sárospatakra.

A sárospatakiak büszkék a kollégiumi könyvtár ritkaságaira, s arra, hogy a gyűjtemény újra majdnem teljessé válik.

- Nem értem, hogy miért kellett ennyit fizetnünk ezekért a könyvekért, hiszen tőlünk vitték el őket! De ha már erről szól a megállapodás, akkor nincs mit tenni, fő, hogy újra itthon vannak - mondja Lívia, a jelenleg GYED-en lévő kismama. Egy idősebb úr ennél kategorikusabban fogalmaz.

-Teljesen ingyen kellett volna az oroszoknak visszaadniuk ezeket a könyveket, azért, mert egyházi gyűjteményből zsákmányolták őket. Azt sem értem, hogy miért csak a nyárra hozzák le a kincseket ide, Patakra! Először itt kellett volna kiállítani, és utána vinni tovább! - vélekedik a nyugdíjas tisztviselő.

Kiss Endre József, a Sárospataki Kollégium Nagykönyvtárának megbízott igazgatója készségesen fogad a télen is fűtetlen könyvtárteremben. A polcokon méltóságteljesen sorakoznak a korábbi évszázadok mestereinek munkái. Azt a bizonyos 174-et kivéve…

„Ez itt az egyik hiányzó kötet helye, addig nem akartuk betölteni, amíg az eredeti példányok vissza nem érkeznek hozzánk…” - mutat a 61 éve üresen álló helyek egyikére.

Ünnepélyes külsőségek között, minisztériumi küldöttséggel fogadták Ferihegyen azt a repülőgépet, amely Moszkvából hozta vissza a sárospataki református kollégium könyvkincseit, szám szerint 134, a második világháború során a Szovjetunióba szállított kötetet. Az értékes, számos ősnyomtatványt is tartalmazó gyűjteményt az után hozhatták vissza Magyarországra, hogy az orosz alsó-, majd felsőház is támogatta az erről szóló törvényt.

A sárospataki könyvtár helyben maradt anyaga viszont épségben átvészelte a háborús megszállást.

A Sárospatakról Nyizsnyij Novgorodba került kollekció sorsa igencsak kalandos. 1938-ban a könyvtár anyagából 172, értékesnek ítélt művet - 1373 nyomtatványt - válogattak ki szakemberek, azzal a céllal, hogy Budapestre szállítva, egy bank széfjében biztonságba helyezzék őket. Persze nem tudhatták, hogy ezzel - legalábbis jó időre - megpecsételődött a gyűjtemény sorsa.

A bevonuló szovjet csapatok különleges osztagát ugyanis éppen az elszállítható hadizsákmány felkutatására hozták létre. A páncélszekrényt feltörték, és a könyveket, valamint az oda rejtett ötven aranyérmét magukkal vitték. A történelem fura fintora, hogy a sárospataki könyvtár helyben maradt anyaga viszont épségben átvészelte a háborús megszállást.

Nem kevéssé viszontagságos az Oroszországba szállított gyűjtemény felkutatásának útja sem. Az első hírek a könyvek hollétéről 1991-ben keltek lábra, majd egy évre rá a két ország kulturális minisztere aláírt egy dokumentumot a műkincsek kölcsönös kiszolgáltatásáról. Ezután évekig néma csend. Végül a szakirodalomban megjelent publikációk vezettek a pataki könyvek nyomára, melyeket egy katonai körzetben, Nyizsnyij Novgorod könyvtárában őriztek.

Kiss Endre József így emlékezik:

„Abban az időben még az volt a hivatalos álláspont, hogy nincsenek pataki könyvek Oroszországban, mi azonban publikációk alapján találtunk olyan könyveket, amiket kerestünk. A könyvtárosok le is rajzolták nekünk a könyvekben található pataki pecsétet. Csupán bizonyítani nem tudtuk, amíg elénk nem hozták őket. Próbálták is elterelni a figyelmünket, amíg csak lehet. De közel egynapos tárgyalás után végül elénk hozták azokat a könyveket, amiket kértünk. Akkor lefényképezhettük a pataki könyvtár pecsétjeit és jelzeteit ezekben a könyvekben. Megkezdődhettek a tárgyalások arról, hogy mi legyen a könyvek sorsa.”

A több évig tartó tárgyalássorozat eredményeként azután Gyurcsány Ferenc, moszkvai tárgyalásai után, jó egy évvel ezelőtt, 2005. február 17-én jelentette be a sokak által várt hírt:

„Megállapodtunk Putyin elnök úrral arról, hogy a sárospataki könyvek visszakerülhetnek Magyarországra. Én azt mondtam az elnök úrnak, hogy a könyvek nélkül nem térhetek haza, Magyarország elvárja tőlünk, hogy megállapodásra jussunk. Soha korábban magyar miniszterelnök nem ért el ilyen eredményt. Most végre már van határozott időpontunk: jelentős esély van arra, hogy a sárospataki kincsek egy éven belül visszatérjenek Magyarországra.”

A restitúciós vegyesbizottság munkájának eredményeképpen a 170 Magyarországról származó kötet mellé sikerült további két gyűjtőkötetet is felvenni a visszaszállítandók listájára. Az orosz fél 134-ről ismerte el, hogy Patakról származik, a magyarok 145-ről tudták bebizonyítani, hogy eredetileg a könyvtáréi voltak. Azt egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a hiányzó 25 kötet sorsa. Nem bukkantak rá eddig a legértékesebbnek tartott, az 1400-as években készült ún. lengyel Bibliára sem.

„Az a helyzet, hogy annak a könyvmennyiségnek az azonosítása, amennyit mi kértünk eredetileg, nem történt meg a teljesség igényével. Viszont valamennyit azonosítottak. Ezeket egy közös jegyzékbe vették fel, amit publikáltak. A mi problémánk a hazaérkező könyvekkel az, hogy még az ebben a jegyzékben feldolgozott pataki könyvek, amelyeket az orosz könyvtárosok is elismertek, sincsenek benne a szállítmányban. Nem beszélve azokról, amelyekről nem tudtak vagy nem akartak tárgyalni, vagy amelyeket nem tudtak, esetleg nem is akartak azonosítani.” - mondja érezhető rezignáltsággal a hangjában Kiss Endre József könyvtárigazgató.

A kutatókra és a diplomatákra tehát a jövőben még jócskán várnak feladatok. Arról nem is beszélve, hogy a megfelelő törvények értelmében a kötetek tárolásáért cserébe a magyar fél 400.000 dolláros térítést fizetett, digitális feldolgozásuk 25 ezer dollárba került, továbbá 1 millió dolláros adományt nyújtottunk két voronyezsi területen lévő könyvár felújításához. További tetemes kiadással jár még a kötetek szükség szerinti restaurálása. Erre most nincs lehetőség, mert a könyveket hamarosan a Nemzeti Múzeumban állítják ki. A gyorsfelmérés szerint a 174 mű nagyjából fele kifogástalan állapotban tért haza. Enyhébben egynegyedük rongálódott. Harmincra tehető a súlyosabban sérült kötetek száma. Az Országos Széchényi Könyvtár restaurátorai a rendelkezésükre álló másfél nap alatt megtisztították egy-egy kötet keménypapírból készült borítóját, és eltávolították a bőrkötésekről a szennyeződéseket. A további szakadások, rongálódások restaurálását majd Sárospatakon végzik el a szakemberek. A sárospataki könyvtárból elrabolt könyvek anyaga egyébként jóval tartósabb, mint az évszázadokkal később készített könyveké: ha megfelelő körülmények között tárolják őket, még legalább ezer esztendeig sértetlenek maradnak.

Tény viszont, hogy - még ha jelentős összegű térítést kellett is fizetni értük -, a különleges ritkaságokat is tartalmazó sárospataki gyűjtemény - legalábbis annak jó része - már hazatért, s a tervek szerint a pataki diákok nyárra tervezett világtalálkozóján a városban és környékén lakók is megtekinthetik majd a hányatott sorsú könyveket.

A szerző a Duna Televízió munkatársa.

Szerző: Tótfalusi András
Publikálás dátuma: 2006.03.0