A román-magyar viszonyt terhelő előítéletek felszámolásához - amint erre a francia–német megbékélés története figyelmeztet - nem elegendő az államközi egyezmények puszta létére hagyatkozni, hanem szükség lehet új intézményekre és kormányközi programokra is.

    „A mintegy kétmillió magyarul beszélő erdélyi figyelemre méltó térséggé teszi Erdélyt a magyar gazdaság számára. A két ország közötti határ eltörlése - mely a romániai útviszonyok javításával kezdődhetne - aktív központtá alakíthatná Erdélyt, olyan életerős térséggé, amely összefoghatná a nyugati és a keleti (közvetlen nyugati és közvetlen keleti) érdekeket és cserét.”

Nemcsak formáját, nyelvi szerkezetét, de tartalmát tekintve is rendhagyó vállalkozás a Pro Európa Liga és az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpont közös kiadásában megjelent könyv: ROMÁN-MAGYAR KAPCSOLATOK és a francia–német megbékélési modell.

A szerkesztők, Salat Levente és Smaranda Enache szerint a kiadvány háromnyelvűségét (román, magyar és angol) mindenekelőtt az indokolja, hogy „a kezdeményezők egyszerre kívánják felhívni Románia, Magyarország és az Európai Unió felelős döntéshozóinak a figyelmét arra, hogy a közép-kelet-európai térség és az Unió stabilitásának érdekében érdemes figyelmet szentelni a román-magyar kapcsolatok alakulásának. A kérdésnek szentelt figyelem kontextusában pedig azt is tanácsos szem előtt tartani, hogy a román–magyar viszonyt terhelő előítéletek felszámolásához - amint erre a francia–német megbékélés története figyelmeztet - nem elegendő az államközi egyezmények puszta létére hagyatkozni, hanem szükség lehet - többek között éppen az azokban foglaltak megvalósítása érdekében - egy Office Franco-Allemand pour la Jeunesse/Deutsche–Franzöziches Jugendwerk-hez hasonló intézményre, illetve más kormányközi programokra is.”

A kötet létrejöttének körülményeihez tartozik, hogy 2002 tavaszán a marosvásárhelyi Pro Europa Liga és a kolozsvári székhelyű Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja egy közös kezdeményezés keretében kísérletet tett arra, hogy átfogó képet alkosson a román–magyar kapcsolatoknak a rendszerváltást követő állapotáról és jövőbeli kilátásairól. Ennek érdekében a két civil szervezet elnöke, Smaranda Enache és Salat Levente felkérést jutattak el Románia és Magyarország vezető politikusaihoz és mindazon személyiségekhez, akikről korábbi tevékenységük és megnyilatkozásaik alapján joggal lehetett feltételezni, hogy véleményük mérvadónak tekinthető a román–magyar kapcsolatok alakulásának a kérdésében. A kezdeményezők négy kérdéskör köré csoportosítva fogalmazták meg kérdéseiket a Felkérésben:

1. Könnyen érthető történelmi okoknál fogva a magyarok és a románok, Magyarország és Románia 1989 után más és más várakozással indult útnak a két nemzet közötti közeledést illetően. Ön szerint ezek a várakozások milyen mértékben teljesültek?
2. A magyar–román kapcsolatok alakulását olykor a francia–német történelmi megbékéléshez hasonlították-hasonlítják. Véleménye szerint mi ennek a kifejezésnek a tényleges tartalma, és mennyire alkalmazható Magyarország és Románia, a magyarok és a románok viszonyára?
3. Melyek Ön szerint azok a politikai, gazdasági, kulturális stb. természetű érvek, amelyek amellett szólnak, hogy a magyar–román viszonyt dinamikusabbá kell tenni most, bő tíz évvel a kommunizmus bukása után, történelmi mértékű geopolitikai átalakulások közepette?
4. Véleménye szerint milyen fő akadályai vannak a magyar–román kapcsolatok határozottabb és tartalmasabb fejlődésének? Milyen kezdeményezések segíthetnék e folyamat gyorsulását?”

A mintegy 370 szétküldött felkérés közül 150-nek román, 120-nak magyar, 100-nak pedig romániai magyar közéleti személyiség volt a címzettje. A részminták szerkezete is nagyjából azonos volt: tartalmazott felelős beosztású politikusokat, a kérdéssel hivatásszerűen foglakozó szakértőket és kutatókat, a témával foglalkozó médiaszemélyiségeket és közmegbecsülésnek örvendő, ám a vizsgált kérdéssel szorosan össze nem függő tevékenységet folytató értelmiségieket. A felkérésre mindössze 36 válasz érkezett, így a szerkesztők ezekből a válaszokból válogatva adták közzé azt a 31 állásfoglalást, amely egyben a kötet legterjedelmesebb részét képezi. A kötetet két dokumentum is kiegészíti: A francia-német együttműködési szerződés, illetve a Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról. A szerkesztői elv szerint a nyitó és a záró fejezeteknek kiemelt szerepük van a kötet egészére nézve: bennük kapnak helyet azok a szövegek, amelyeknek a fókuszában a fiatalság interkulturális oktatásának a programja áll. A Bevezetőben található Viale Bernard A Francia-Német Ifjúsági Iroda. Az európai békenevelés és interkulturális együttműködés sikeres példája című írása, míg a Következtetések helyett című fejezetben Salat Levente tanulmánya, A román magyar kapcsolatok alakulásának kilátásai és a francia-német megbékélési modell, illetve a Monica Robotin és Szávics Petra által jegyzett A francia-német megbékélés és az interkulturális program szerepe a francia és német ifjúság nevelésében című átfogó tanulmány. Ez utóbbi részletesen ismerteti a francia–német modell intézményi hátterének a történetét.

A kötet nemzetközi fórumokon is elismert szerkesztői, Smaranda Enache és Salat Levente a romániai civil társadalom két meghatározó képviselője. Mindketten nemcsak publikációk, előadásaik révén, de úgy is, mint alapítói és vezetői egy-egy intézménynek - az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjának és a Pro Európa Ligának - a gyakorlatban is sokat tettek a civil társadalom megerősítésért, a romániai demokrácia építéséért, és annak érdekében, hogy e nemzetek között egy kedvezőbb légkör és az arra építhető őszinte párbeszéd jöhessen létre.

A Salat Levente által vezetett Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpont stratégiai feladatai közé tartozott a többség és a kisebbségek szervezetei közötti információcsere és kommunikációs folyamat megkönnyítése. Programjai révén és a különböző finanszírozási tevékenységeken keresztül megpróbálta növelni a nagyközönség részvételét az etnikumközi partnerség és együttműködés különböző formáiban, a Francia–Német Ifjúsági Iroda mintájára. Célul tűzte ki az olyan alternatív megoldások támogatását a multikulturális oktatást illetően, a többség és a kisebbségek részére egyaránt, amelyek tükrözik a különböző kisebbségek szerepét az ország történetében és jelenében, és amelyek figyelembe veszik a kisebbségek sajátos szükségleteit, ugyanakkor megpróbálják megelőzni a „kisebbségi nevelés" fogalmával visszaélő politikai szónoklatokat.

A Smaranda Enache vezette Pro Europa Liga egyike a posztkommunista Romániában elsőként létrehozott nem-kormányzati szervezeteknek, melyet 1989. december 30-án alapított egy a demokráciának, a pluralizmus értékrendjének és a páneurópai gondolatnak elkötelezett marosvásárhelyi értelmiségi csoport.

Az 1994-ben kezdeményezett Demokrácia Kollégiuma a Pro Europa Liga egyik legsikeresebb programja. A program céljául tűzte ki, hogy bátorítsa az ifjú vezéregyéniségek részvételét a pluralista demokrácia kiépítésében, lehetőséget biztosított számukra, hogy megismerkedhessenek a jogállam, a parlamentáris, kormányzati és igazságszolgáltatási mechanizmusok működésével, és hozzásegítette a helyi demokráciában való részvétel gyakorlásához. A tulajdonképpeni program a civil társadalomról, a kormányzat és a helyi önkormányzatok működéséről, a jogállamiságról, az emberi és kisebbségi jogokról, az erdélyi multikulturális hagyományokról, egy pluralista rendszer döntéshozatali mechanizmusairól, konfliktusok megelőzéséről szóló előadásokból és műhelygyakorlatokból áll. A hallgatók tanulmányúton vesznek részt Bukarestben és Budapesten. A program végeztével a Kollégium diákjai egy napra „betölthették” a helyi tanács szerepkörét, és tanévzáró esszékben fejezték ki az összegyűjtött tapasztalataikat, melyeket kötetbe gyűjtve, széles körben terjeszt a Liga. A Demokrácia Kollégiumának tanfolyamait 2003-ig 210 ifjú végezte el sikeresen, akik jelenleg a helyi közigazgatásban, a sajtóban, politikai pártokban, nem-kormányzati szervezetekben tevékenykednek, vagy a politikai tudományok, nemzetközi kapcsolatok, jogi, szociológiai, történelem, európai tanulmányok karain folytatják tanulmányaikat.
A Civil Társadalom 2002-es Gáláján ez a program elnyerte a Nevelés kategória nagydíját.

A fent vázolt tevékenységek eredményeire és tapasztalataira alapozva a kezdeményezők abból a feltevésből indultak ki, hogy a francia–német megbékélés és a mögötte álló intézmények modellként szolgálhatnak elsősorban a román és a magyar fiatalok közötti együttműködés elmélyítésében. A jelenlegi helyzetben, amikor újból napirendre került a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem szétválasztásának, illetve a Bolyai Egyetem önálló magyar egyetemmé való visszaállításának a kérdése, amely nemcsak román–magyar, hanem magyar–magyar viszonylatban is megosztja Románia társadalmát, igencsak felértékelődik a két nemzet fiataljai közötti együttműködés jelentősége. A dialógus és az együttműködés kialakítása és fenntartása azért is fontos, hogy ebben a diákság életét közelről érintő kérdésben ne a nyelvi-etnikai erődítményekbe visszahúzódva keressék a megoldást a konfliktusra, hanem közösen tegyenek kísérletet a kérdés depolitizálására, majd olyan újabb kérdések felvetésére, amelyek szintén döntő módon befolyásolják életük további alakulását. Ilyenek lehetnének például a megszerzett tudásnak a munkaerőpiacon való hasznosíthatósága, vagy az élethosszon át tartó tanulás kérdésének a felvetése. Mindkét kérdés a tanulással és az oktatással függ szorosan össze. De amint tudjuk, a tanulás alapja a beszéd és a meghallgatás, és mindkettő olyan cselekedet, amely feltételezi a másik felet.

Gabriel Andreescu, a kötetben közzétett írások egyik nemzetközileg közismert szerzője, a belső megbékélés szükségessége mellett érvel, és meggyőződéssel állítja, hogy a „mintegy kétmillió magyarul beszélő erdélyi figyelemre méltó térséggé teszi Erdélyt a magyar gazdaság számára. A két ország közötti határ eltörlése - mely a romániai útviszonyok javításával kezdődhetne - aktív központtá alakíthatná Erdélyt, olyan életerős térséggé, amely összefoghatná a nyugati és a keleti (közvetlen nyugati és közvetlen keleti) érdekeket és cserét.”

Ahhoz azonban, hogy Gabriel Andreescu meglátása ne csak elszalasztott lehetőség legyen, mint oly sok más egyéb a két nép történetében, hanem belátható jövőn belüli realitás, fontos, hogy a jelen kezdeményezés hosszú távú, működőképes stratégiai partnerséggé alakuljon át. Romániában mindmáig a többség és a kisebbségek intézményesített együttéléséhez kapcsolódó kérdéseknek a pártatlan, szakszerű és átfogó kezelésére irányuló gyakorlati kezdeményezések száma tudvalevően elenyésző. Ezért is mutat jóval túl a 2004-ben Kolozsváron megjelent könyv egy háromnyelvű kiadvány jelentőségén.

A könyv szerkezeti, tartalmi erényei mellett feltétlen elismerés illeti az igényes tipográfiai munkát, a kiváló borítótervet, amely önkéntelenül is Makkai László szavait juttatja eszünkbe, aki a Magyar-román közös múlt című könyvében így fogalmazott: „Nincs Európában még két nép - a németeket és cseheket sem véve ki -, melyek oly nagy felületen érintkeznének egymással, mint a magyar és a román. A magyar és a román népterület ma szeszélyes nyúlványokkal, kisebb-nagyobb szigetekkel ékelődik egymásba, tehát nem két zárt néptömb határ menti érintkezéséről, hanem összeszövődéséről, együttéléséről van szó, ami a történelem folyamán mindkét fél számára állandóan életbe vágó kérdést jelentett. Ennek az összeszövődésnek az előfeltételei már a két nép találkozásának pillanatában adva voltak, egyrészt a magyarság és a románság akkori társadalmi alkatában, másrészt a közös települési terület domborzati adottságaiban.”

A borítón látható, egymásba ékelődő gyökerek feltételezhetően sok más egyébre is utalnak. Figyelmeztetnek például azoknak a kötődéseknek a jelenlegi és jövőbeli fontosságára, amelyek - legyenek formálisak vagy informálisak, valóságosak vagy virtuálisak - egyformán fontosak az összekapaszkodásban egy különös adottságokkal rendelkező régió esetében, amely csak karnyújtásnyira van attól, hogy része lehessen a régiók Európájának.

A szerző honlapunk munkatársa, 1994 óta tagja a Cambridge-i Egyetem keretében megalakult Global Security Fellows Initiative Programme nemzetközi kutatócsoportjának.

Szerző: Blénesi Éva
Publikálás dátuma: 2006.04.21 08:04